Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Juhász-Pintér Pál: A népi írói mozgalom és a szociográfia műfajának megjelenése Magyarországon
A történelem útján Sokan kifogásolták továbbá, hogy ezek a művek szinte kizárólag a falut, a vidéket vizsgálták. Azt senki sem térképezte fel, hogy például „hogyan élnek a Budapest környéki külvárosok ipari proletárjai.”35 Ez a megállapítás mindenféleképpen igaz, bár ezzel együtt az is, hogy az egyik vizsgálata nem jelent állásfoglalást a másikkal szemben. Ahogy megjelentek a szociográfiai munkák, érkeztek bírálatok a tudományos oldalról is. A műfaj két terület - a tudomány és az irodalom - határán vibrált. Az már egyedi kérdés, hogy egy-egy munka melyik területbe hajlott át jobban. A társadalomtudósok, akik bírálatokat írtak, csak a tudományosságot vizsgálták, és kérték számon a szerzőkön. Azt már nem vették figyelembe, hogy a szociográfia kevert műfaj, és azt sem, hogy a szerzők milyen céllal írták meg azokat. Mivel nem tudományos munkákat akartak elsősorban készíteni, ezért ezt számon sem lehet rajtuk kérni. A valóság ábrázolására törekedtek, de ebben nem tisztán tudományos módszereket érvényesítettek. A tényeket azonban így is ferdítés nélkül feltárták. Rézler Gyulának, aki megírta a két háború közötti társadalomkutatás áttekintését,36 egyik fő kritikai észrevétele az, hogy a falukutatók műveikkel azt akarták elérni, hogy a kormányzat bizonyos társadalmi osztályok érdekében megfelelő intézkedéseket tegyen. Ez azt jelenti, hogy politikai célokat tartottak szem előtt. Rézler szerint a tudománynak politikamentesnek kell lennie. A politikai célkitűzés abból is kiviláglik, folytatta, hogy a falukutató könyvek csak olyan társadalmi csoportokkal foglalkoztak, amelyeknek anyagi és társadalmi helyzete beavatkozást kívánt. A politikai célkitűzés azzal a kárral járhat, hogy a következőkben is csak olyan szociográfiák jelennek meg, amelyek a nyomorban lévő alsóbb osztályokat vetik vizsgálat alá. De hol marad más társadalmi osztályok, a középosztály, a kispolgárság, esetleg a vezető rétegek feltárása, tanulmányozása?37 Persze ezekre a kritikákra megvoltak az ellenérvek is. Németh László azért bírálta a tudományt, mert az elkülönült az „élettől”, és kialakított bizonyos öncélúságot. Rézler megjegyzi, hogy köszönhet egyetmást a tudományos társadalomkutató irodalom a falukutatóknak. Mégpedig, hogy munkáik erős hangjaival felkeltették a magyar társadalom érdeklődését 35 Mónus Illés: Szociográfia. In: Uo. 118. 36 Rézler Gyula: Falukutatók és szociográfusok. A magyar társadalom önvizsgálata az elmúlt évtizedben. Budapest, Faust, 1943. 37 Rézler Gyula: Falukutatók és műfajuk. In: Dokumentumok... 134—135. 72
