Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Juhász-Pintér Pál: A népi írói mozgalom és a szociográfia műfajának megjelenése Magyarországon
„Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva” vezetett. Mindkét oldal vádjaiban voltak igazságok, azonban ezeket nagyon gyakran el is túlozták. Az urbánusok személyes érzékenységük okán is szembehelyezkedtek a népi írókkal, ez utóbbiak ugyanis munkáikban a magyar nemzet sorsával, jövőjével foglalkoztak. A parasztsággal kapcsolatos kutatásaikban magyarságról, népi sajátosságokról beszéltek. Ebben az urbánusok többsége - alaptalanul - nacionalizmust, a nem magyar származásúak kirekesztését látta. Erre a kérdésre nagyon érzékenyen reagáltak, mivel sokan közülük zsidó származásúak voltak.25 Sokak szájából, így Illyéséből is elhangzott a program: az ifjúság menjen a nép közé, és tárja föl annak helyzetét. Nagy számban vállalkoztak falukutatásra a cserkészek, közülük került ki Szabó Zoltán. Más csoportosulások is járták a falvakat, olyan tagokkal, mint Kosáry Domokos, Sőtér István vagy Kovács Imre. Nagyszabású kutatómunka eredménye lett az Elsüllyedt falu a Dunántúlon, Kemse község élete című kötet. A munkában részt vevők első teendőként a valóság feltárását jelölték meg, ez pedig csak úgy képzelhető el, ha a nép közé megyünk. A helyszín, melyet kiválasztottak, egy ormánsági falu, Kemse volt. Itt töltöttek hosszabb időt, megfigyelve és tudományosan elemezve a közösség életét. Gunda Béla így emlékszik vissza erre: „Munkánk sikere érdekében legfontosabbnak tartottuk minél többet tartózkodni a nép között. Ha kellett kimentünk velük a mezőre, arattunk, gyűjtöttünk vagy a ház körül segédkeztünk."26 A kötetben szociográfiai elemek találhatók. Az előszót Teleki Pál írta, akiről már korábban is bebizonyosodott, hogy szívén viseli az új törekvéseket. Kovács Imréék munkája - mert ő is a kötet szerzői között volt - nagy feltűnést keltett, és a figyelmet a megoldatlan paraszti kérdések felé fordította. A falukutatók a művészet és a tudomány területéről kilépve érintkezésbe léptek a politikával is, ki tudatosan, ki nem. Azzal, hogy az adott kor társadalmának szociális helyzetét vizsgálták, tulajdonképpen politikai kérdéseket feszegettek. Veres Pétert idézve „a szociográfia a politikai tehetetlenség egyik kibúvója volt". Ez a felfogás azt jelenti, hogy a fiatalság az átérzett felelősséget egyelőre nem politikai, hanem egy megismerési mozgalomban vezette le.27 A politikába nem tudtak volna beleszólni megalkuvás nélkül, 25 Borbándi, 1989.192-193. 26 Gunda Béla: Kutatómunka egy ormánsági faluban. Magyar Szemle, 1935/9-12. 27 Veres Péter: A mai magyar szociográfiai irodalom. In: Dokumentumok... 96-97. 69
