Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Juhász-Pintér Pál: A népi írói mozgalom és a szociográfia műfajának megjelenése Magyarországon
A történelem útján ennek az eredménytelenségnek a szellemi lecsapódása a társadalomkutatás. Szabó Zoltán teljesen másként értékeli a korabeli folyamatokat. Vallja, hogy a társadalomkutatás az ő politikai programjuk, melyet önként és nem kényszerből vállaltak, mégpedig azért, mert ezt tartották az egyedüli pozitív és tiszta politikának. A szociográfia nem lehet sem baloldali, sem jobboldali.28 Ebben a felfogásban erősen érződik Németh László ideológiája, aki harmadik utat próbált keresni a magyarság számára, egyaránt elvetve a baloldali szocializmust és a jobboldali tekintélyuralmat. Szabó Zoltán azon felfogása, hogy a szociográfia nem lehet sem jobboldali, sem baloldali, azt jelenti, hogy csakis a valóság ábrázolására törekedhet. Ez azonban nem egyenlő a politikától, viszont egyenlő a pártpolitikától való menetességgel. A „sarlósok” sorsa bizonyította, hogy egy bizonyos párthoz való közeledés, majd kötődés milyen káros következményekkel jár a tudományos és a művészeti munkára. Politikamentes falumunka bármely korban megvalósíthatatlan. A mozgalom egysége és ereje viszont akkor lehet a legerősebb, ha semmiféle pártérdekek kiszolgálójává nem válik. A szociográfusok nagy része, mint a népi írókhoz tartozók, a baloldalon sorakozott fel. Érdekes módon mégis sokszor kaptak bírálatot a politikai baloldaltól is: markáns ellentétek húzódtak egyes népi írók és a kommunisták között. Utóbbiak csak annyiban tartották értékesnek a szociográfiát, amenynyiben el lehet jutni általa a marxizmusig. Voltak, akik így csak felesleges kerülőútnak tartották a meglevő igazságokhoz a szociografizálást.29 A szociográfusok egy része teljesen elutasította a szélsőbal értékrendjét. Féja Géza azért tartotta fontosnak a falu felé fordulást, mert ebben látta a kommunistákhoz csatlakozó fiatalság visszavezetésének lehetőségét egy jobb értékrendszerhez.30 Kovács Imre kényszerű emigrációjában 1958-ban így fogalmazott: ,A népi mozgalom eredeti magyar mozgalom, mely mindmáig a kommunizmus legkeményebb szellemi és ideológiai ellenfelének bizonyult Magyarországon. A népi irodalom a kommunizmus vetélytársa lett”31 Persze sokkal több konfliktus adódott a szociográfus írók és az akkori hatalom között. A kormány a harmincas években igyekezett a szélsőséges elemeket visszaszorítani. A szélsőjobboldal terjeszkedését megakadályozandó őrizetbe vették 28 Szabó, 1934.24-25. 29 Némedi, 1985.75. 30 Uo. 42. 31 Kovács Imre: A népi irodalom hőskora. Új Látóhatár, 1958/2-3. 81-98. 70
