Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Juhász-Pintér Pál: A népi írói mozgalom és a szociográfia műfajának megjelenése Magyarországon
A történelem útján azaz mit ér az ember, ha paraszt, teszi fel a kérdést Veres Péter.24 íróink neki is láttak a tiszta magyarság kibányúszásához, rávilágítva a parasztság tarthatatlan helyzetére, amely a nemzet előrehaladását gátolja. Mindeközben próbáltak csak a tényekre alapozva, mindenféle parasztromantikától, faluidilltől mentesek maradni, melyekben csupán félrevezetést, ámítást láttak. A régi kérdésekre új válaszokat kellett keresni. Meghatározó volt a Szabó Dezső-i alapgondolat, hogy a forradalmakban a polgárság és a proletariátus elvesztette hitelét, a parasztság nem, a nemzeti megújulást tehát hozzá lehet kapcsolni. Már az is magyarázat a parasztproblémák fontosságára, hogy az agrárkérdés az ország legfontosabb kérdése volt, a népesség több mint fele ugyanis a mezőgazdaságban dolgozott. A problémákat vizsgálva - például, hogy az agrárnépesség zöme birtoktalan volt - vallották, hogy kicsinyes, az igazi kérdések iránt érzéketlen politikával szemben kell lennie egy alternatívának, amely felülemelkedik a politikán, amely erkölcsi és nemzeti alternatíva: azaz népi. Sem a hatalom, sem a hagyományos politikai ellenzékiség nem kínált elfogadható szellemi válaszokat. Új tájékozódást keresve tehát a nép felé fordultak. Ezt nemcsak szimbolikusan, hanem gyakorlatilag is véghez akarták vinni. Ennek a gyakorlati „néphez fordulásnak” lett a terméke a szociográfia. A szociográfia tehát programmá vált, népi és nemzeti célokat szolgáló hivatást jelölt. Ahogy a népi mozgalom, melyhez a szociográfusaink tartoztak, erősödött, kezdett az irodalmi közélet megoszlani. Voltak, akik az új irányvonalat kritikával illették, mások személyesen is képviselőivé lettek. Akadtak, akik nem voltak lelkesek, és negatív érzéseiknek adtak hangot. Ez az ellentét a népiek és urbánusok ellentéteként vonult be az irodalomtörténetbe. A két csoportosulás elnevezéséből is szembenállás érezhető ki. Az urbánusok azt vetették szemére a másik tábornak, hogy annak képviselői túlságosan is a parasztságban gondolkodnak. Szemükben a népiek szűk látókörnek, provinciális szemléletűek voltak. Magukat a városi életforma, a nyugat-európai szellemiség, a polgári értékrend képviselőinek tartották. A népieknek szintén megvoltak a maguk vádjai a kritikusokkal szemben, mégpedig hogy érzéketlenek a magyar parasztság, illetve annak szenvedései iránt. Ideológiai különbségről kell tehát beszélnünk a két csoportosulás között. Művészetüket más területen bontakoztatták ki, mely sokszor személyes ütközésekhez 24 Veres Péter: Mit ér az ember, ha magyar. Levelek egy parasztfiúhoz. Budapest, Püski, 1989. 68
