Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Juhász-Pintér Pál: A népi írói mozgalom és a szociográfia műfajának megjelenése Magyarországon
„Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva” közreműködése biztosította.20 Másik jellegzetes közösség volt a Pro Christo Diákok Hazában működő falukutatóké, mely 1934-ben alakult meg. A tagok a falukutatást szakmáikkal próbálták összekapcsolni: néprajzzal, geográfiával, közgazdaságtannal.21 A fiatal népi írók első szervezett és közös fellépésére a Bartha Miklós Társaság egyik estjének keretein belül került sor 1929-ben, melyen olyan személyiségek jelentek meg, mint Németh László, Erdélyi József, Illyés Gyula, Féja Géza, József Attila. Valamivel később hozzájuk társult Veres Péter, Sinka István, Darvas József, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Szabó Zoltán, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A neveket olvasva megállapíthatjuk, hogy a „népi” ügy jó kezekbe került. Az új írói nemzedék jelentkezése tehát az 1920-as évekre tehető. E csoportosulás útjára bocsájtásában elévülhetetlen szerepet játszott Németh László. 1928-ban jelent meg Népiesség és népiség című írása, mellyel egyúttal nevet is adott az irányzatnak. Az említett estén elhangzott Németh László Népi erő című előadása, melyben azt fejtegette, hogy aki Magyarországon, mint író számított, az „művészete gyökerében mind népi író volt.'1'’22 A nép felé fordulás teljes programját jelezte ez a fejtegetés, melyet az ifjú írók, költők magukévá tettek. Elsődleges jellemzőjük, hogy a magyar nemzet megújulásának lehetőségét a parasztságban látták. Ahhoz, hogy az ország helyzete megváltozzon, először a parasztság siralmas helyzetén kell lendíteni, hangoztatták. A nép romlatlanságában, kiaknázatlan erejében bíztak. A nemzet fogalma évszázadokon át egyet jelentett a nemességgel, a nem nemesi rétegek ki voltak belőle zárva. Ezzel a tradicionális felfogással szakítottak most végérvényesen. Hogy a népbe vetett hit milyen nagymértékű volt, azt nagyszerűen példázza hogyan vélekedtek ebben a korban a faluról. „A falu faji tisztaságunk és erőnk biztosítéka". „A falu magyarságunk legtisztább arca”. „Minden reményünk a falu”.23 Ilyen és ehhez hasonlatos értékelések születtek meg azokban az emberekben, akik az új erőt, amely a radikális változtatásokhoz szükségeltetett, a parasztságban ✓ látták. Úgy gondolták, eljött az ideje, hogy ez a réteg ne csak a terheket viselje a vállán, hanem más feladatokhoz is felnőjön. Mit ér az ember, ha magyar, 20 Uo. 44. 21 Uo. 48. 22 Borbándi, 1989. 128-129. 23 Jócsik Lajos: Egy műfaj születése és pusztulása. Nyugat, 1940/11. 67
