Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Juhász-Pintér Pál: A népi írói mozgalom és a szociográfia műfajának megjelenése Magyarországon
„Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva” életviszonyait művészi eszközökkel is megelevenítették. Állandóan felvetődtek hazánkban is azok a buzgó kísérletek, amelyek a magyar falu, a jobbágyság, parasztság sorsát, helyzetét igyekeztek javítani írásaikkal, összehasonlításaikkal. Ilyen erkölcsi célzatú írás Bél Mátyás XVIII. században keletkezett Notitia Hungáriáé-ja, amelyben a német államismereti iskola hatása alatt hasonlítja össze az alföldi magyar, a tót, a német és az oláh falutelepülési formákat, földrajzi, népi és gazdasági viszonyokat. Ugyanilyen erkölcsi és javító tendenciák vezették Tessedik Sámuelt A magyar földmíves milyen s minő lehetne című munkájában, és Berzeviczy Gergelyt, hogy a parasztok állapotáról elmélkedjék.14 A sort folytathatnánk Széchenyinél, Kölcseynél, mindenféleképpen meg kell azonban állnunk egy munkánál a XIX. században, amelyről érdemes néhány szót szólnunk. Ez pedig nem más, mint Orbán Balázs A Székelyföld leírása című műve, amely az 1930-as években kiteljesedő szociográfiai irodalom előzményének is tekinthető. A mű hat kötetben tárgyalja a Székelyföld tájait, lakosságának történetét, hagyományait, szokásait, gazdasági, társadalmi és művészetei viszonyait. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy XIX. századi műről van szó: a szociográfia művelése itt kevésbé tudatos magatartás, mint volt az a két világháború közötti korszakban. Mások a háttérben meghúzódó célok is. Mert mi volt a cél a XX. század harmincas éveiben? A falu nyomorúságát a társadalom színe elé vinni, és a nyilvánosság erejével a tényeket köztudattá erősíteni. Ez korábban nem fogalmazódott meg ilyen nyilvánvaló szándékkal a szerzőkben. A századfordulótól a szociográfia és az irodalom szoros egymásmellettiségét, és a legkiemelkedőbb művek esetében - gondoljunk Illyés Gyula Puszták népe vagy Féja Géza Viharsarok című alkotására - a szociográfia és az irodalom egybeesésének tényét állapíthatjuk meg. Elmondhatjuk, hogy a hazai szociográfiai irodalom centrumában a falu átalakulása, a mezőgazdasággal, agrárnépességgel összefüggő kérdéskörök állnak. Ez érthető, hiszen a jobbágyfelszabadítást követően a korábbi jobbágy önmaga ura lett, de ez tömegeinek nem felemelkedést, hanem az agrárproletár sorba való lesüllyedést jelentett. A társadalmi-gazdasági helyzet megváltozása maga után vonja a faluról szóló irodalmi alkotások tartalmi változását is. A leíró jellegű tényközlés helyére a tudományos megfigyelést mindjobban alkalmazó 14 Ortutay Gyula: A magyar falu-kutatás új útjai. In: Dokumentumok 1934-1940. Programok, módszerek, kritikák. Szerk. Némedi Dénes. Budapest, Népművelési Intézet, 1984. 74-75. 63
