Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Juhász-Pintér Pál: A népi írói mozgalom és a szociográfia műfajának megjelenése Magyarországon
A történelem útján igyekszik valamely nép összes viszonyait, állapotait.11 12 Ez az elmélet a mi szempontunkból egyet jelent „a magyarság mai életformájának, gazdasági, egészségügyi, kulturális állapotainak teljes ismeretével, annak az ismeretével, hogy miként él ma a magyarság, mik a mai magyar életnek a hibái és erényei, mik azok a társadalmi betegségeink, amelyek orvost és orvoslást követelnek ”n A cél megismerni és megismertetni. Megismerni és megismertetni a magyar társadalomban bujkáló gondokat. Ez utóbbi volt talán a legfontosabb mozzanata a szociográfiai munkáknak. Nem elég ugyanis a problémákat tudományos munkával feltárni, azokat meg is kell ismertetni a széles közvéleménnyel, hogy azok országos szinten tudatosuljanak. Erre a tudósok nem voltak maradéktalanul képesek. Feltárták ugyan a problémákat, de azokat szigorúan tudományos munkákban rögzítették, így azok csak tudós társaiknál találtak befogadásra. Kik voltak tehát e feladatra alkalmasak? Ha feltesszük ezt a kérdést, válik csak világossá íróink tevékenységének jelentősége, akik a szépirodalmat ötvözték a tudományossággal. Azokról az írókról van itt szó, akik felelősséget éreztek a nép sorsa iránt, és fel akarták rázni az országot, hogy az általuk áldatlannak leírt állapotok valamelyest javuljanak. Az általuk írt munkák olyan stílusban születtek, melyet a közvélemény is be tudott fogadni, sok esetben szépirodalmi, művészeti élményt nyújtva amellett, hogy a valóság ábrázolására törekedtek. A magyar szociográfiák esetében, főként a szépirodalmi ihletésűeknél, szembeötlő a statisztikai adatok szembesítése az egyéni felismerésekkel, az írásos dokumentumokból származó ismeretek vegyítése a helyszínen szerzett tapasztalatokkal, esetleg saját gyermekkori élmények felelevenítése, ahogy azt Illyés Gyulánál láthatjuk.13 Itt érhető tetten az a pillanat, amikor a szerzők kilépnek a tiszta tudományosság keretei közül, amelyeket ugyan szentnek lehet tekinteni, viszont korlátokat is állítanak maguk köré, nem engedve feltárt tényeket a nagyközönség elé. Ezeket a gátakat majd Darvas József, Illyés Gyula, Veres Péter, Szabó Zoltán és társaik tudják ledönteni személyes élményeikkel, közvetlenebb hangjukkal. A magyar irodalomban korábban is születtek művek, amelyekben a szerzőik társadalmi jelenségeket írtak le, és a társadalom valamely rétegének 11 Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék. Budapest, Püski, 1989.91. 12 Szabó Zoltán: Társadalomkutatás. Fiatal Magyarság, 1934. november. 163-169. 13 Borbándi, 1989. 92. 62
