Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A sereglés centrumában" Történetek Bíró Zoltánról - Szalai Attila: Terelőút
A történelem útján elhelyezkedni. Azokra a felszólalásokra reagálva, amelyek a média világának a szigorú „csisztkáját” követelték a levegőben lógó változások után, Antall sajnálkozóan elmosolyodott, és mintha holmi éretlen, gimnazista kölyköket oktatna ki, elővezette: hiszen mi fogjuk elhozni a sajtószabadságot, hölgyeim és uraim, amiről minden újságíró álmodozik, úgyhogy szerintem békén kell hagyni őket, maguktól költöznek majd az ölünkbe, hogy hálásan doromboljanak. Hogy e hozzáállás milyen következményekkel járt, azt hamarosan megtapasztalhatta az első szabadon választott kormány. Emlékezetes a jövő bemutatkozása: a kormány eskütételét egyszerűen lekeverte a Magyar Televízió, mert éppen akkor kezdődött az AC Milan és a Benfica mérkőzése. A többiről - lásd médiaháború - könyvtárnyi anyagot írtak. Bíró még ott az О utcában, hangot adott „másként gondolkodásának”. Igaza lett. És a kidarálása is megkezdődött, mintegy előképeként annak, ami aztán pár évvel később Lezsák Sándorral és a régi, alapító MDF-esek csoportjával történt, amikor az általuk alapított párt kizárta őket. Csak egy példa. Eldöntetett, hogy országos napilapra van szüksége a kormányerőknek, mivel a sajtó valahogy nem költözött a „nyugodt erő” ölébe dorombolni, s nemigen volt hol megszólalniuk, visszabeszélniük a „fősodratúnak”. A párt elnöksége megbízta Bíró Zoltánt, hogy készítse elő egy ilyen orgánum megalapítását. Ő elvégezte a feladatot. Igen ám, de a nagyfőnökség közben bizalmasan két másik embernek is ugyanezt a feladatot adta. Naná, hogy az utóbbiak, a kabinetpolitika bizalmasai nyertek. Bíró Zoltán 1991-ben végül kilépett a pártból. Pozsgay Imrével közösen megszerveztek egy másik politikai formációt, a Nemzeti Demokrata Szövetséget, amely a népi mozgalom híveit lett volna hivatott mozgósítani. Élt 1996-ig. A lakiteleki hagyományokat aztán a Lezsák alapította Nemzeti Fórum Egyesület vállalta fel újra, s képviseli mind a mai napig. Mindketten a tagjai vagyunk. Úgy alakult, hogy az elmúlt fél évszázadban általában egy áttétellel ott volt a közelemben, vagy én az ő közelében. De közvetlenül nem dolgoztunk együtt, bár ugyanazért tevékenykedtünk mindvégig, mintegy terelőutakon haladva. Kátyúsabbak, zötyögősebbek, de kevesebb rajtuk a radar. 2013-ban aztán, amikor nyugdíjaztak a Külügyminisztériumból, Bíró Zoltán volt az, akinek köszönhetően odataláltam életem eleddig egyetlen olyan munkahelyére, ahol sem a kollégáim, sem a főnökség miatt nem kell lakatot tenni a számra. Jutalom ez egy olyan embernek, aki a lelkében ifjúsága minden rakoncátlanságát őrzi, még így a terelőút vége felé is, ahol végre összefutottak ösvényeink. 32
