Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A sereglés centrumában" Történetek Bíró Zoltánról - Juhász György: A széles vállú kisember
„A sereglés centrumában” Juhász György A széles vállú kisember „Aki választ, az felelős, az istenek pártatlanok.” (Platon)- Mondd, neked annyira nincs munkád a saját osztályodon, hogy állandóan itt lógsz? - kérdezte tőlem a szobájából kilépő Bíró Zoltán, a Kulturális Minisztérium Irodalmi-, Sajtó- és Tájékoztatási Főosztályának vezetője, aki kérdésére nem is igazán várt választ. Nagy volt a röhögés jó pár éve a Magyar Művészeti Akadémia Kecske utcai Makovecz-(szék)házában, amikor Bíró Zoltánt köszöntve először meséltem el nyilvános helyen „személyes megismerkedésünk” igen rövid, s rám nézve nem tűi hízelgő történetét. A Mester kért meg, hogy meghívott előadónkat, Bíró Zoltánt mutassam be: „de csak röviden, Juhászkám, mert Zolit nem kell bemutatni olyan embereknek, akik az elmúlt harminc évben Magyarországon éltek!”. így ennyit engedhettem meg magamnak. Nem élhettem azzal a páratlan lehetőséggel, amit Szemadám György festőművész-író druszám úgy fogalmazott meg: „imádok kiállításokat megnyitni, könyveket bemutatni, mert ilyenkor más művészek kapcsán húsz percet beszélhetek... magamról”. Persze ez 1980 februárjában - amikor próbaidős minisztériumi nyugatnémet-osztrák kulturális referensként dolgoztam a Szalai utcában - nem volt olyan vicces, főleg nem, ha főnökeim (róluk később) fülébe jutott volna az egyik legismertebb, legmeghatározóbb minisztériumi vezető, Bíró Zoltán megjegyzése - rólam. Valamit biztosan dadogtam, kvázi válaszként, de ha a valós dolgokat mondom el, még tovább ronthattam volna helyzetemen. Az igazság az volt, hogy még szerény szellemi képességeim ellenére is mintegy másfél-két óra elegendő volt napi minisztériumi feladataim ellátására. Bőven maradt időm lófrálásra, ismerkedésre, „terepfelmérésre” és egyes „anyagok beszerzésére”. Az Irodalmi Osztályra járt minden folyóirat, hetilap és újság az £5-től a Jelenkorig meg a Nagyvilágtól a Kortársig, és én ott szereztem be őket, nem az újságosstandokon a városban. Egyesével bugáztam meg a lapokat, így gyakran kellett „lejárnom” a negyedik emeletre. Az sem volt mindegy, hogy Bíró Zoltán, aki a mai napig kitűnő csapatépítő és csapatban gondolkodó ember, olyan közvetlen munkatársakkal dolgozott, mint a költő 33
