Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A ma realitása" Történetek napjainkból - Orosz Tímea: Rendszerváltás-kutatás
A történelem útján és adatok lehető leghívebb és legteljesebb összegyűjtésével, azok lehető legátfogóbb elemzésével és magyarázatával. Meg kell szólaltatnunk mindenkit, aki akkor ott volt, hiszen nem elég elolvasni a sajtóban megjelent cikkeket és interjúkat, nem elég ismerni a parlamenti és levéltári dokumentumokat. Élettel telik meg a száraz adat az akkor gyakorló politikusok, újságírók és más közéleti szereplők élménybeszámolóival, elbeszéléseivel, értelmezéseivel, és olyan történeteivel, amelyek a papírból nem megismerhetőek, hiszen a háttérben zajlottak, le nem írta, írhatta senki, vagy éppen nem tűrték a nyomdafestéket. De le tudunk-e írni mindent? Értünk-e, érthetünk-e mindent? Lehetséges-e az, hogy szándékosan akadályokat gördítenek majd elénk, hogy ne tudjuk mindenben megírni a teljes igazságot? Persze, hogy lehetséges! Többféleképpen is nyílik erre mód. Először is nem minden akta van meg. Nagyon sok papírt megsemmisítettek a „fordulat” után, hogy sose derülhessen ki a tartalma. De nagyon nagy számban vannak még mindig államtitoknak minősített dokumentumok, amelyek számunkra nem kutathatóak. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum ugyanis nem jogosult minősített dokumentumok kezelésére, ez benne van az alapító okiratunkban is. A másik lehetséges módja annak, hogy akadályozzák és/vagy tévútra tereljék a munkánkat, az a HAZUGSÁG. Csupa nagy betűkkel. Az én munkamódszerem a sajtóanyag-kutatás, a parlamenti-, illetve levéltári dokumentumok kutatása mellett a mélyinterjú-készítés. Az adott témában érintett, anno gyakorló politikusokat megszólaltatni nagyon fontos. Sokan élünk is ezzel a lehetőséggel munka közben. És meg is kell tennünk, mert az eseményeket alakítók jelentős része még él, ha esetleg idős is, teljes szellemi frissességének örvend. De vannak közöttük egészen fiatal emberek is, akik annak idején pályakezdő szakemberként kerültek a politika sodrába ilyen vagy olyan módon. És hazudnak, de keményen. Fogadnak egy fiatal politológusnőt, csinoska-helyeske, és a sztereotípiák nyomán feltételezik, hogy felkészületlenül jelenik meg az interjún. „Nem tudhatja, hiszen gyerek volt akkor.” Kedélyes kávézásnál többre nem is számítanak. „Majd mondok pár dolgot a kiscsajnak” - gondolják ők, és fel sem merül bennük, hogy pontosan tudom, mikor mondanak igazat, és mikor próbálják átszínezni a valóságot. Mert a sajtóanyagból, a levéltári - adott esetben III/III-as - dokumentumokból és a többi, a témában folytatott beszélgetésből bizony összeáll bennem a kép, nagyjából mi is történhetett, és pontosan tudom, ki mond igazat, és 270
