Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)

"A ma realitása" Történetek napjainkból - Orosz Tímea: Rendszerváltás-kutatás

„A ma realitása”

ki nem. Persze sosem jelzem. Lelkiismeretesen írom a leveleket, és kérem, hogy engedélyezzék a beszélgetés leiratának publikálását, és ehhez eddig minden alkalommal hozzá is járult mindenki. Még utólag sem érzik, fel sem merül bennük, hogy átláttam rajtuk. De ez nem baj, nem haragszom én. Amit gondolok, úgyis leírom, és hivatalos dokumentumokkal, újságcikkekkel alá is támasztom. Legfeljebb beperelnek. Persze mindig igyekeznie kell egy kutatónak, hogy az adatvédelmi törvényt, amelyet a közelmúltban igencsak megszigorítottak, ne sértse meg.

Milyen érdekeket sértünk, amikor dolgozunk? Miért hazudnak nekünk? A rendszer idején betöltött párttagság, politikai pozíció és presztízs mára skarlátbetűként ég bele egy ember múltjába. Az ügynökmúlttal kapcsolatos kérdések is a közvélemény állandó kereszttűzében állnak, időnként figyelembe sem véve azt, hogy az, aki jelentett, ezt önként tette-e, vagy adott esetben a családjával és/vagy karrierjével megzsarolva arra rákényszerítették, és valójában soha senkiről olyan jelentést nem adott, amivel a megfigyelt személynek egy pillanatig is ártott volna. Erkölcstelenség és igazságtalanság például zenészeket és művészeket meghurcolni a bulvársajtóban az ügynökmúltjuk miatt, amikor egyértelmű, hogy azért írták alá azt a bizonyos papírt, és vállalták a besúgó szerepét, hogy érvényesülni tudjanak, hogy átjussanak a rendszer acélosan védett falain.

A hatvanas-hetvenes években vállalt párttagság már a nyolcvanas években sem volt dicsőség, de évtizedekkel a rendszerváltás után egy, nem a szocialista párt berkein belül politizáló közéleti személyiségnek, ne adj’ Isten politikusnak egyenesen botrányos. Teljesen mindegy, hogy anno az illető huszonéves lelkes egyetemista volt, aki kereste a helyét a világban, és próbálta építeni a karrierjét, vagy éppen érett felnőtt, mérlegelt döntéseket hozó ember, a mai pozíciója szerint róják fel „bűnét” MSZMP-s múltját illetően.

A rendszerváltoztatás előtt, illetve alatt szerzett befolyás és vagyon nem feltétlenül egyeztethető össze a joggal és az erkölccsel. Már csak azért sem, mert becsületes munkával, a jövedelmet annak rendje és módja szerint adózva bajosan lehet Magyarországon milliárdos vagyonokat összeszedni. Ebben a tekintetben a privatizáció és az MSZMP hatalmának, vagyonának átmentése érzékeny téma, nyilván senki nem fog kulisszatitkokat elárulni róla. A dokumentumokból és a személyes beszélgetésekből tehát bajosan fog kiderülni a teljes igazság, legfeljebb azok morzsányi töredékét ismerhetjük meg. A rengeteg titkosított dokumentum és rendőrségi nyomozati anyag tovább nehezíti a helyzetünket, és minden bizonnyal el kell, hogy teljen még jó

271