Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Volt egy időszak…" Történetek a rendszerváltás korszakából - Tóth Károly: A rendszerváltás és a konstruktív bizalmatlansági "önindítvány"
„Volt egy időszak.. 3. Az az ötlet, hogy a miniszterelnök lemondása helyett pártja képviselői nyújtsanak be bizalmatlansági indítványt, nyilvánvaló politikai célt szolgált: az államfő' kizárását a „kormányválság” megoldásából; a kormányfő lemondása esetén ugyanis a köztársasági elnök (lett volna) jogosult javaslatot tenni az új miniszterelnök személyére... Erre utalt egyébként Navracsics Tibor is az Országgyűlés bizalmatlansági indítvány fölötti vitájában: „...a konstruktív bizalmatlansági indítvány nem arra van kitalálva, hogy barátok székeket cseréljenek egymással. A konstruktív bizalmatlansági indítvány arra van kitalálva, hogy ha egy koalíció felbomlik, és a régi koalíciós társ új koalíciós barátokat talál magának, akkor cseréljenek miniszterelnököt; kancellárt, ahogy ez történt 1982-ben, a Német Szövetségi Köztársaság egyetlen sikeres konstruktív bizalmatlansági indítványában, amikor Helmut Schmidtet Helmut Kohl váltotta a szövetségi kancellári székben. Am Helmut Kohlnak is volt annyi politikai igényessége, hogy úgy gondolta, új választásokat kell kiírni. Ugyanis a konstruktív bizalmatlansági indítvány hatalomtechnikai szempontból megoldja a kormányfői pozíció üresen nem hagyását, de nem oldja meg a politikai legitimáció kérdését Ebbe a vonulatba illik Semjén Zsolt felszólalása is: „...ami itt történik, az nem konstruktív bizalmatlansági indítvány, hanem destruktív bizalmatlansági indítvány. [...] Mégpedig azért destruktív bizalmatlansági indítvány, mert a célja közjogilag az, hogy kikerülje és kijátssza a köztársasági elnököt, politikai célja pedig az, hogy kikerülje és kijátssza a népet. Tehát erkölcsi értelemben ez a joggal való visszaélés .”239 240 Mindkét idézett felszólalás a politikai jellege mellett komoly közjogi tartalmat is hordoz: utal az államfő „kikerülésére és kijátszására”. Komolyan fölvethető, hogy indokolható-e az a kormányzati törekvés, amely különös jogi trükkökkel akarja elvonni az államfő hatáskörét, főképpen arra is figyelemmel, hogy az alkotmány szerint a köztársasági elnök „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”. Erre tekintettel fontolóra kellene venni, hogy az alkotmány/alaptörvény kifejezetten az ellenzékii egyötöd) számára tegye lehetővé a bizalmatlansági indítvány benyújtását, hiszen a kormány(fő) egyébként is jogosult az Országgyűlésben a bizalmi kérdés felvetésére. Fontosabb érdek fűződik ugyanis ahhoz, hogy az államfő funkciói ne csorbuljanak, valóban képes legyen 239 Országgyűlési Napló, 2009.04.14 (202. ülésnap). 240 Uo. 229
