Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Volt egy időszak…" Történetek a rendszerváltás korszakából - Tóth Károly: A rendszerváltás és a konstruktív bizalmatlansági "önindítvány"
ш ll A történelem útján eltérően a BVP nem képviseltette magát valamennyi birodalmi kormányban. Ezért 1924-1928 között a többszörös kormányátalakítások ellenére nem jöttek létre stabil többséggel rendelkező kormányok, s főként bizonytalan többségű birodalmi kormányok működtek. Az 1925-ben meghiúsult széles »polgári blokk« kormány-kísérletétől eltekintve modellként csak a polgári középpártok kisebbségi kormánya, illetve a Centrumtól a DNVP-ig terjedő »polgári blokk« kormánya jöhetett szóba. A kormányok a bel- és külpolitikai kérdésekben váltakozó többséggel működtek, ezért egyfajta távolságtartás alakult ki az illető párt parlamenti frakciója és kormánytagjai között. Az SPD ezért felemás politikai helyzetbe került: ellenzéki pártként állandóan polgári pártokat kellett többségre segítenie, hogy fontos külpolitikai tervek - Dawes-terv, a locarnói szerződések vagy a népszövetségi belépés - ne hiúsuljon meg a DNVP ellenállásán. A stabilizációs években Németországban nem alakult ki a kisebbségben lévő ellenzék és a tartós többségi kormányzás »normális« parlamenti esete, amikor a koalíciós partnerek közös megoldásokat találnak a bel- és külpolitikai kérdésekre. így a parlamentarizmus tényleges stabilizációjára sem került sor.”234 Nem kétséges, hogy a kormány ellenőrzésére, politikai felelősségre vonására egyébként alkalmas közjogi intézmény, a bizalmatlansági indítvány magában hordozza az elhúzódó kormányzati válságok lehetőségét is, ezért ennek kiküszöbölésére kell valamilyen megoldást találni. Weimar súlyos példája éppen a német közjogban hatott leginkább „ösztönzőleg”. Azért, hogy az ország ne maradjon hosszabb ideig kormány nélkül, a Németországi!) Szövetségi Köztársaság 1949. májusi Alaptörvénye (Grundgesetz) új konstrukciót vezetett be, amikor úgy rendelkezett, hogy „67. cikk. (1) A Szövetségi Gyűlés a szövetségi kancellárral szemben bizalmatlanságát csak abban az esetben fejezheti ki, ha tagjai többségével megválasztja utódját és megkeresi a szövetségi elnököt, hogy mentse fel a szövetségi kancellárt. A szövetségi elnök köteles a megkeresésnek eleget tenni és a megválasztott személyt kinevezni. (2) Az indítvány és a választás között negyvennyolc órának el kell telnie.” Az új miniszterelnök-jelölt megnevezése a korábban kialakult rendszerhez képest egyfajta „konstruktivitást” jelent, ezért az indítvány e változatát „konstruktív” bizalmatlansági indítványnak nevezték el.235 234 Németh István: Németország a weimari köztársaság időszakában (1919-1933). Grotius E-könyvtár, 2013. 23. 235 Ezt követően, erre tekintettel a korábbi, eredeti indítványt, amely mindössze a kormány elmozdítására irányult, kezdték „destruktív” bizalmatlansági indítványnak nevezni. 224
