Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Volt egy időszak…" Történetek a rendszerváltás korszakából - Tóth Károly: A rendszerváltás és a konstruktív bizalmatlansági "önindítvány"
„Volt egy időszak...’ Az Országgyűlés a bizalom megvonásától számított negyven napon belül határoz az új Minisztertanács megválasztása felől.«” Az eddigiekből kiderült, hogy az 1989. évi XXXI. törvény igen jelentős közjogi változtatásokat hajtott végre, ám témánkban - a bizalmi/bizalmatlansági kérdésben - csupán eljárási határidőket érintő módosításokat vezetett be,233 ezzel azonban teljessé és alkalmazhatóvá váltak a politikai bizalom „parlamenti” intézményei. 5. A „konstruktív” bizalmatlansági indítvány A bizalmatlansági indítvány alkalmas arra, hogy a parlamenti többség (törvényhozó hatalom) ez által ellenőrizze a kormányt (a végrehajtó hatalmat), sőt, érvényesítse a politikai felelősség szankcióját: a bizalom megvonása által megszüntesse a kormány megbízatását, hogy ezt követően indulhasson a következő kormány alakítása, kezdődhessenek a kormányalakítási tárgyalások. A kormány „megbuktatása” azonban önmagában még nem oldja meg az adott ország politikai problémáit, gyakran nagy nehézségbe ütközik az új kormány megalakítása, emiatt időben hosszan elnyúlhat a kormányválság, ami mindenképpen hátrányos az állam életében. Ezt a lehetséges instabilitást jól példázza a Weimari Köztársaság történetének mindössze fél évtizedes szakasza:, A politikai pártok azonban 1923 után is nehezen szánták rá magukat a parlamenti-demokratikus kormányzati formára, vagyis a stabil koalíciós kormányok alakítására, a politikai kompromisszumokra és népszerűtlen döntések felvállalására. Jelentős választási győzelme ellenére az SPD nem volt hajlandó kancellárt állítani, s balszárnyának nyomása alatt állt, amely elutasította a koalíciókötést. A másik oldalon pedig a polgári pártok szintén vonakodtak a szociáldemokratákkal való együttműködéstől, mivel 1923 novemberében kezdeményezésükre buktatták meg Stresemann kancellárt. Ezen túlmenően a baloldali liberális DDP és a monarchista DNVP nem volt hajlandó koalícióra lépni egymással. A DNVP még kormányrészvétele esetén sem adta fel alapvető ellenzéki pozícióját a weimari köztársasággal szemben. A két katolikus párt között feszültséget okozott, hogy a Centrumtól 233 E határidők alapján a bizalmatlansági indítvány beterjesztésétől az új Minisztertanács megválasztásáig közel két hónap is eltelhet, ami kormányválság közepette meglehetősen hosszú idő... 223
