Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Volt egy időszak…" Történetek a rendszerváltás korszakából - Tóth Károly: A rendszerváltás és a konstruktív bizalmatlansági "önindítvány"
A történelem útján választja, a bizalom megvonása esetén a miniszterelnök javaslatot tesz az Országgyűlésnek az érintett miniszter felmentésére vagy visszahívására nézve”. Ne tévesszen meg bennünket a szóhasználat! Ez a „bizalom” nem azonos e fogalom „klasszikus” változatával. Ez még nem a hatalmi ágak elválasztásával összefüggő, azok között érvényesülő ellenőrzési konstrukció. A felmentés és a visszahívás eddig is ismert lehetősége volt a miniszteri megbízatás megszűnésének, az újabb mód a miniszterelnök Minisztertanácson belüli közjogi helyzetét erősíti. A Minisztertanács elnöke ennek alapján némi beleszólást kapna a testület összetételébe, nem pedig tőle gyakorlatilag függetlenül, az MSZMP tetszése szerint állna össze a Minisztertanács. Persze, ez még nem jogszabály, hanem mindössze egy „szabályozási koncepció”, amelynek nincs jogilag is kötelező ereje. Igazi, érdemi változást az Alkotmány módosításáról az Országgyűlés által 1989. május 10-én elfogadott és május 26-án kihirdetett 1989. évi VIII. törvény hozott, az Alkotmányt kiegészítve a 39/A. §-sal: „(1) A képviselők legalább egyötöde a Minisztertanáccsal vagy valamely tagjával szemben írásban bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A Minisztertanács elnökével szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a Minisztertanáccsal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. (2) Az indítvány feletti vitát és szavazást az Országgyűlés soron következő ülésszakán, de legkorábban a beterjesztéstől számított öt nap után, legkésőbb a beterjesztéstől számított tizenöt napon belül kell megtartani. (3) A Minisztertanács - elnöke útján - bizalmi szavazást javasolhat a (2) bekezdésben előírt határidők szerint. (4) A Minisztertanács - elnöke útján - azt is javasolhatja, hogy az általa benyújtott előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen.” Az e törvény javaslatához fűzött Indokolásban már megjelennek a „ klaszszikus” bizalmatlansági indítvány szükségképpeni elemei: „A bizalmatlansági és bizalmi indítvány, illetőleg a bizalmi szavazás intézménye az Országgyűlés és a Minisztertanács viszonyában olyan speciális jogintézmény, mely egyszerre fejezi ki a Kormány önállóságát az államélet operatív irányításában, illetve a Parlamentnek való alárendeltségét, felelősségét. Ahogy a jogintézmény neve is kifejezi, ebben a kapcsolatban kulcskérdés a bizalom, ugyanis a kormányzati politika kialakításában és vitelében a Kormánynak jogilag is garantált önállóságra van szüksége, ugyanakkor ennek a politikának a Parlament támogatását is élveznie kell. A bizalmi szavazás intézményének funkciója ebben a kapcsolatban az, hogy a bizalom megrendülése, a támogatás kétségessé válása esetén - akár a Kormány, akár a képviselők meghatározott hányadának indítványára 220
