Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Volt egy időszak…" Történetek a rendszerváltás korszakából - Tóth Károly: A rendszerváltás és a konstruktív bizalmatlansági "önindítvány"
A történelem útján A politikai felelősség „érvényesítéséhez” nem szükséges semmiféle jogilag is külön értékelhető cselekmény (vagy magatartás), sőt valójában az okokat-indokokat sem kell feltárni, hanem elegendő arra utalni, hogy megszűnt a megválasztó „bizalma”, ezért az érvényesíti a „politikai felelősség” szankcióját, azaz megszünteti az általa megválasztott személy vagy testület megbízatását. Fontos kiemelni, hogy ebben az esetben nem más, független szerv (pl. bíróság) jár el, hanem maga a választó szerv, és a szankció is személyi-politikai jellegű: tisztségtől megfosztás, nem pedig „büntető”, mint pl. szabadságvesztés, pénzbüntetés stb. Azt is hozzá kell tenni, hogy a jogi és politikai felelősség nem felcserélhető, nem „átjárható”, különösen pedig nem egymást helyettesíthető kategóriák. Ilyesmi csak súlyos szakmai tévedések esetén fordulhat elő, például amikor az 1990-es évek elején az akkori igazságügyi miniszter azt nyilatkozta, hogy az 1956-os sortűz-parancsok kiadói már nem vonhatók büntetőjogi, csak politikai felelősségre.229 Közismert, hogy a politikai felelősség intézménye az alkotmányos monarchia korszakában alakult ki, amikor az erősödő parlament (a törvényhozó hatalom) felelősségre akarta vonni a királyt (a végrehajtó hatalmat), ámde ez utóbbi - „szent és sérthetetlen” lévén - mentes volt mindenféle felelősség alól. Erre született megoldásként az, hogy a király személyes felelőssége helyett az ő nevében eljáró miniszter legyen ellenőrizhető (lásd „miniszteri felelősség”), majd ennek megfelelően a parlamentáris rendszerben, ahol a kormányé lett a végrehajtó hatalom, a kormányra is kiterjedt a politikai felelősség... 2. Hazánkban 1949-1989 között Közjogi rendszerünkben 1949-1989 között fogalmilag kizárt volt a „politikai bizalom” intézményesített kategóriájának alkalmazása. Már csak azért is, mert a szocialista ideológia nem ismerte el külön hatalomként a törvényhozást és a végrehajtást, ennélfogva az ezek közötti közjogi ellenőrzési-felelősségi viszonyok sem létezhettek. 229 Világos, hogy ebben az esetben a nyilatkozó összekeverte a politikai és az erkölcsi felelősség fogalmát... Mivel a politikai felelősség szankciója a tisztségből történő elbocsátás, ez a felelősségi forma nem alkalmazható abban az esetben, ha az illető személy vagy testület már nem tölti be az adott megbízatást 218
