Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Riba András László: Szépba-szőtt hitek
Visszapillantás egy átmenetre lett volna, ha valaki meg tudta volna konkrétan mondani, hogy mit is épített a társadalom negyven évig. Miért mondtak eddig mást? A tulajdon kérdése miatt talán. Meglepetést, esetenként értetlenséget keltett annak a bejelentése is, hogy egyes hazai vállalatok akár teljes mértékben tőkés tulajdonba kerülhetnek. Arra is volt példa, hogy ezt az ország kiárusításának minősítették. Grósz Károly 1988 nyarán miniszterelnök-főtitkárként egy nyilatkozatában utalt arra, hogy határozottan szerepel a kormányprogramban, hogy növelni kell a termelésben a magánbefektetések, a magántulajdon arányát. Említést tett róla, hogy már 1987-ben is vita volt arról, hogy milyen legyen ez az arány. „Aki azonban egy kicsit is ismeri a magyar valóságot, az tudja, hogy a lakosságnál nincs megfelelő felgyülemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapukat a külföldi tőke előtt. Ehhez törvényes garancia kell a partnerek számára is, hogy megtalálják és elvihessék a maguk hasznát. Az országot természetesen nem akarjuk kiárusítani, de ha most elhalasztjuk a külföldi működő tőkét, akkor csak illúzió a gazdasági kibontakozás". Mi a viszonya mindennek az ideológiához? „Egy dologban van közmegegyezés az utóbbi három évtizedben, ez a teóriaellenesség” - ez a gondolat az említett minisztertanácsi ülésen hangzott el Pozsgay Imrétől, aki a következőképpen folytatta: „Ez pedig nem túlzottan eredeti, közönséges gondolat, hogy nincs praktikusabb dolog egy jó teóriánál. Nem hiszem, hogy szemlesütve kellene járni. Az nem kétséges, az én szememben is ez a leglényegesebb, hogy teoretikusan a tulajdon és sajátosságairól kérdését hogyan tudjuk tisztázni, hogy tulajdoni intézmények legyenek. És e tekintetben az ideológiai szorongásainkat is félre kellene tenni, hiszen alapvető bajunk éppen az, hogy nem bírunk kinézni, kilátni abból, amiben vagyunk. (...) így nem lehet megoldani ezeket a dolgokat, így valóban egyik kulcskérdés a tulajdon és a politika egymáshoz való viszonya és ennek kezelése. (...) Ugyanis a tulajdonlásnak primitív állami típusát kényszerültünk meghonosítani.” Mindez egy olyan időszakban hangzott el a pártértekezlet után, amikor a politikai pluralizmus már jelen volt - noha nem léteztek még politikai pártok -, az intézményrendszer azonban még a monolitikus hagyományt hordozta. Kulcskérdés volt ezáltal az is, hogy meddig mehetnek el az önálló véleményalkotásban az egyes párttagok, valamint csoportjaik. Bíró Zoltán esetében nagyon fontos megállapítás, hogy politikai szerepvállalását nem Kádár János hatalomvesztése, vagyis a pártértekezlet után, hanem azt megelőzően kezdte el kibontakoztatni, véleményét és kritikáját nem a rendszer 169
