Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Nagymihály Zoltán: Álmok egy rendszerváltásról
A történelem útján xebbek és kevésbé merevek, sokkal inkább ködbe veszőek a front- és törésvonalak. A teljes nemzetállami függetlenség ezek szerint - ahogy az egyes ember, minden külső körülménytől való függetlenedése is - illúzió. Hatalmi-politikai viszonylatban ehhez elegendő a legnagyobbakat is béklyózó adósságra gondolnunk. A „korlátozott függetlenség” (többek között Tőkéczki László is használja e kifejezést a Hitel 2015/2-es, igen inspiráló, gondolatébresztő tematikus számában131), amelynek kivívásában, esetleges tágításában a magyarság már komoly gyakorlatot szerzett (csak jelzésértékűén: török kor, dualizmus, sőt, az 1956 utáni forradalom kikényszerítette magyar változások), viszont létezik és léteznie kell. Erről van is értelme beszélnünk. Mint ahogy fent is próbáltam utalni rá, több fronton és ponton is. Én most csak három gondolatot emelnék ki, némileg önkényes „válogatással”. Teszem ezt azért, mert e motívumok hangsúlyosan kerülnek elő a három, általam már korábban idézett forráscsoport szövegei között - és mert talán a függetlenség témakörével kapcsolatban kevésbé és ritkábban emlegetettek. (E helyütt nem térnék ki olyan valóban kulcsfontosságúnak számító problémákra, mint a gazdaságpolitika önálló formálásának lehetőségei, a hadsereg állapota/létezése vagy a szövetségi rendszerekhez való tartozásunk, viszonyunk, amelyek függetlenséggel való összefüggései nyilvánvalók.) Itt van például a magyarság elhelyezése Nyugaton vagy Keleten (Csengey Dénes fent idézett megfogalmazását idézve: a „világmeghatározottság”), lásd a történelemben meg-megújuló - vagy esetenként szinte monoton módon ismétlődő - szimbólumrendszert a „kompországról” vagy a „két pogány közt egy hazáért” folytatott küzdelmekről. Az ezzel összefüggésben lévő, olykor különböző, helyenként azonban meglehetősen hasonló - fentiekben már részben taglalt - hatalomtechnikákról. Arról, hogy adott helyzetben éppen ki veszélyezteti (vagy ki veszélyezteti jobban?) az éppen kivívott korlátozott függetlenséget? A nemzeti összetartozás kérdése, tudata, a határon túli magyarság aktuális helyzetének, megmaradásának, anyaországgal való kapcsolatának alakulása szintén nem hagyható figyelmen kívül e kérdéskörben sem. Ahogy 1918-1920 után is kevesen tudtak örülni a függetlenségnek egy brutális országcsonkítás után, úgy ma is releváns kérdés, hogyan is van értelme egy nemzet függetlenségéről beszélni akkor, amikor annak legalább 131 Tőkéczki László: Függetlenség (szuverenitás) a történelemben. Hitel, 2015/2,151-154. 162
