Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Nagymihály Zoltán: Álmok egy rendszerváltásról
Visszapillantás egy átmenetre hárommillió tagja másodrendű állampolgárként él szülőföldjén?132 (Szorosan idetartozó és hosszan ezúttal szintén nem elemezhető kérdés a diaszpóra magyarság létezése és helyzete, anyaországhoz való kapcsolódása, illetve az, hogy mekkora tömegek hagyják el ideiglenesen, vagy akár hosszú távon az országot. E tényező sem hagyható figyelmen kívül egy ország ereje, illetve függetlensége szempontjából.) És végül: nemzeti kultúránk állapota - avagy annak szabad formálása -, illetve továbbadásának/képviseletének lehetőségei szintén formálják a különböző országokhoz, hatalmakhoz való viszonyunkat - ezzel pedig függetlenségünk épp aktuális formáját is.133 132 Vetési László kérdése a Hitelben így hangzik: „.. hogyan is lehetne szabad az a nép, amelyiknek egész nemzedékei gyorsuló ütemben lesznek románná, szlovákká, szerbbé, horváttá? ” Hogy mennyire nincsen új a Nap alatt, jellemző ez a Herczeg Ferenc-idézet 1937-ból (az emlegetett Hitel-számban Domonkos László idézi): „Csak a gúny nevezhet minket független nemzetnek, mert ezeréves életében a magyarság sohasem nélkülözte annyira az állami függetlenség kellékeit, mint éppen ma, mikor... a magyarság egyharmada idegen népek szolgája, a maradék pedig kifosztottan és védtelenül áll a mellének szegezett fegyverek vaskörében Г Csurka Istvánnál ugyanez az első lakiteleki találkozón: „Ettől a hárommillió magyartól csak a nyelvét, kultúráját és élete magyarként való leölésének lehetőségét akarják elvenni, egy öntudat nélküli kiszolgáló személyzetté akarják lealacsonyítani. A munkaerejére, a találékonyságára talán még szükség is volna, csak az önazonosságát kell elhagynia.” In: Vetési László: „Ameddig mi élünk, addig vagyunk...” Kisebbségi jegyzetek az „árvamagyarság’’-tói a „világmagyarság”-ig. Hitel, 2015/2, 175.; Domonkos László: A koszovói (magyar) döntetlen. Hitel, 2015/2,136.; Lakitelek, 1987. 26. 133 Wodianer-Nemessuri Zoltán tanulmányában szintén a függetlenség kérdést boncolgatva azt írja: „Korlátlan cselekvési szabadság egyetlen területen létezik: a kultúrában, az viszont meghatározó, mint a levegő, mely hiányát csak akkor vennénk észre, ha fuldokolnánk. (...) Úgy hiszem, napjainkban nem azok a hazafiak, akik a sosemvolt határtalan szabadságot szorgalmazzák, hanem azok, akik a nemzeti kultúrában és művelődésben látnak termékenyítő erőt, összehasonlítási alapot és kitörési pontot." Varga Csaba ugyanitt nagyhatású tanulmányában rója fel, hogy bár „az elmúlt és a jelen teljesítményeiben mennyire jelen vagyunk magyarként mindenütt, ugyanakkor mennyire nincs kellő súlyú irodalmi lenyomata mindennek’’. A példák hosszú sorát elolvasva - a többnyire a diaszpórában élő magánszemélyek által elindított kísérletek otthoni, pártpolitikai, gyávasági, netán közönyösségből fakadó elgáncsolását vagy sorsára hagyását tekintve - valóban értelmezhető, feltehető a kérdés: mennyire független (és mennyire érdemes a függetlenségre) és milyen kapcsolatokat képes kialakítani a külvilággal az a nemzet, amely létező és különleges értékeit nem képes mások számára egyáltalán megismerhetővé tenni? In: Wodianer-Nemessuri Zoltán: Hazák és fiák. Hitel, 2015/2, 44.; Varga, 2015.57-62. 163
