Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - M. Kiss Sándor: Rendszervált (?), rendszerváltozás (?), rendszerváltoztatás (?)
A történelem útján csak ez kellett volna, hogy Kádár, mint ellenforradalmár azonos platformra kerüljön Horthyval! S azonnal felvetődik egy új probléma is. Mi a különbség a rendszerváltoztatás és a forradalom fogalma között? A forradalom, mint tudjuk, gyökeres változást jelent a társadalompolitikai, gazdasági és kulturális életében egyaránt. Ez a folyamat 1945-ben valóban elkezdődött, s 1947-ben politikai értelemben véve befejeződött, hogy átadja a helyét egy konszolidálódó diktatúrának, ha csak nem a lenini permanens forradalom elméletét fogadjuk el. De azt se feledjük, hogy elvileg a rendszerváltoztatás a rendszerváltozásnak egy olyan formája, amelyben a politikai-gazdasági-kulturális életben gyökeres változás történik. A rendszerváltozás tehát - legyünk engedékenyek - forradalmi folyamat. Ugyanez a fogalmi tartama a rendszerváltoztatásnak is. Tegyük fel akkor a kérdést: mi a különbség a rendszerváltozás és a rendszerváltoztatás fogalma között? Rendszert az a politikai erő akar váltani/változtatni, amely rendszerellenes. Vagyis a rendszerváltás/változás/változtatás alapfeltétele két szembeálló erő megléte. Az egyik hatalmon van, a másik hatalmat akar, de legalább részesedést kér belőle. Pillanatnyilag. Aztán majd! (Taktika - stratégia. Klasszikus fogalompár.) Feltételezésünk szerint tehát a rendszerváltozás értelme a rendszer gyökeres megváltoztatása. Vagyis: az összetartozó, bizonyos törvényszerűségeket mutató jelenségek rendezett egészének a megváltoztatása. (Tegyük hozzá: ennek formája - tartalma (!) - lehet kiegyezés vagy forradalom, idegen erő jelenléte esetén szabadságharc, de a másik oldalról tekintve háborúban aratott győzelem következménye is.) Az 1990-es választások első és második fordulója - a politológusok szerint is - arra utal, hogy a társadalom jelentős hányada szinte szemlélője volt a „váltásnak” (?)/„változásnak”(?)/ „változtatásnak” (?). (Mennyit is ér társadalompolitikai szempontból a 60 százalék?) Ez persze így túlzás. Az utcán esetenként hullámzott a tömeg, a háttérben folytak a tárgyalások, nem mindig „külsősök” részvétele nélkül. A történések után negyedszázad elteltével állapítsuk meg - ha kell szemlesütve is -: voltak számosán, egyének és szervezetszerű erők, akik - józan politikai megfontolásból, s külső nyomás közepette - legfeljebb váltani akartak, s erre a bel- és külpolitikai előzmények figyelembevételével lehetőségük is nyílt. Rendszerváltozásra legfeljebb csak módjával - milyenre és kivel (?) -, változtatásra pedig csak igen keveseknek kerekedett kedve. Pontosabb, ha azt írom: először az események részesei konvertálni kívánták 148
