Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Simon János: Magántöprengések leírva
-Pozsgay Imre összekötő szerepe, vagy a pártból később kizárt Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán, Lengyel László részvétele a pártosodási folyamatban. Az 1987-88-as ellenzéki erők között találjuk a „kritikai literátor” értelmiség színe-javát. Akik népben és nemzetben gondolkodnak, és erős kötődésük volt a vidéki társadalomhoz, Lezsák Sándor vezetésével megalapították a Magyar Demokrata Fórumot. Míg az MDF főleg a vidéki értelmiségiekre (népművelők, orvosok, tanárok) épített, addig a másik fontos szerveződés elsősorban fővárosi értelmiségiekből, művészekből állt. A „szabadon lebegő értelmiségiek” hálózata, a liberális jogok harcosaként megalapította a Szabad Kezdeményezések Hálózatát. Meg kell említenünk egy kisebb létszámú, de annál aktívabb csoportot, mely főleg az egyetemi ifjúság köréből verbuválódott. Mindhárom szerveződésnek voltak közös vonásaik: egyrészt mindegyik mozgalomként indult, csak később alakult át párttá; másrészt nemcsak reformokat, de rendszerváltást is akartak, vagyis szabad és demokratikus politikai versenyteret; harmadrészt mindhárom csoport idővel jelentős számú prekáriust gyűjtött maga köré, erősítve ezzel a rendszerrel elégedetlenkedők számát, hangját, majd pedig a rendszerváltás akarását. 1989 már sok vonatkozásban változást hozott a mozgalmak életében. Amikor februárban az MSZMP KB ülésén bejelentették, hogy elfogadják a többpártrendszert, akkor az új mozgalmaknak sem maradt más hátra, mint integrálódni a politikai versenytérbe, s elindulni pártként a hatalomért folytatott harcban. Ennek persze személyi konzekvenciái is lettek. A vidéki plebejusok lázadásaként indult mozgalom élén addig álló Bíró Zoltánt, Lezsák Sándort, Kiss Gy. Csabát, Csoóri Sándort és a többieket háttérbe nyomták olyan fővárosi értelmiségiek, jogászok, akik sem szaktudásban, sem politikai vagy retorikai képességeikben nem voltak jobbak, de annál hatalmasabbak voltak személyes ambícióikban, magabiztosságukban és erősebbek kapcsolati tőkéjükben is. Ok már nem az értékek köré fűzték cselekedeteiket, hanem hidegebb racionalitással a választásokra, a hatalom megszerzésére és a pozíciók elosztására koncentráltak: Antall József, Jeszenszky Géza, Szabad György, Kónya Imre és mások. Az SZDSZ vezetésében is végbementek bizonyos személyi változások, de korántsem ilyen jelentősek. Néhány, a Beszélő illegális kiadói köréhez kapcsolódó mozgalmár otthagyta a szervezetet, amikor az párttá alakult, helyettük jöttek újak is, akik közül Tölgyessy Péter rögtön a párt csúcsvezetésébe került. A FIDESZ vezetésében lévő konfliktusok sokáig fedve maradtak a nyilvánosság előtt, mert a pártban már a kezdetektől jól működő A történelem útján 128
