Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Lóránt Károly: Közgazdasági viták és választási lehetőségek
A történelem útján lényege e témában az, hogy az állami tulajdon váljon fokozatosan társadalmi tulajdonná, és hogy egy vegyes tulajdonú gazdaságban kell gondolkodni, ahol a tulajdon valamennyi formájának biztonságát garantálni kell. Ehhez képest az 1990 szeptemberében kiadott kormányprogram (A Nemzeti Megújhodás Programja) már egy hamisítatlan neoliberális koncepció, amely azt mondja, hogy a hároméves kormányprogram középpontjában a privatizáció áll, amelyet három-öt éven belül a legszélesebb körben végre kell hajtani. Ma már inkább egy vicclapba való, de idézzük, hogy az említett kormányprogram mit várt a privatizációtól:, Д privatizáció megvalósulásával, a magántulajdon megerősödésével társadalmunkban fokozatosan helyreáll a felelős tulajdonosokra és jól képzett, jól fizetett munkavállalókra épülőpiacgazdaság Г A koalíciós partnerek közül határozottan ellentétes koncepciója a Kereszténydemokrata Néppártnak volt, ott is csak Szakolczai György jóvoltából, aki ez első pillanattól kezdve határozottan és szakmai érvek tömegével fordult szembe a kormány gazdaságpolitikájával75 (megjósolva annak bukását is, ha nem változtat), ám senki sem hallgatott rá. A kisgazdákat leginkább a vezetőik családjaitól valamikor elvett (TSZ-esített) földek visszaszerzése érdekelte, kevéssé törődtek a mezőgazdaság termelési potenciáljának fenntartásával, a veszteséges nagyüzemeket eleve fel akarták számolni. A szövetkezés elvének támogatását a parlamentbe nem került Magyar Néppárt képviselte, a meglévő szövetkezetek érdekeit pedig a választásokon 3%-ot elérő Agrárszövetség, amelyet azonban a korhangulat a sztálinista kolhozok képviselőjeként tartott nyilván. Amikor azután a választók számára kiderült, hogy nem olyan lovat akartak, mint amilyet az MDF-kormány számukra prezentált, és visszafordultak a magukat szocialistáknak hirdetők felé, hamarosan tapasztalhatták, hogy ha az Antall-kormány nem is tudta tökélyre fejleszteni a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát, az MSZP-SZDSZ-párosnak ez mindenképpen sikerült (Bokros-csomag). Valójában valamennyi pártban voltak olyan erők (politikusok és közgazdászok), akik egy kiegyenlítettebb, mérsékelt átmenet hívei voltak (például az MSZP Baloldali Platformja), de mindenütt döntő többségben voltak a neoliberális politika hívei, és lesöpörték a másfajta koncepciók képviselőit, lett légyen azoknak szakmailag bármennyire megalapozott javaslata. 75 Lásd például: Ember és gazdaság. A Kereszténydemokrata Néppárt I. Kongresszusa 1992. április 24-25—26, Gödöllő. A KNDP Közgazdasági Bizottságából alakult munkacsoport. Szerk.: Dr. Szakolczai György. 110
