Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. november 13. A Szabad Demokraták Szövetségének megalakulása
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 1981 1982 1988. november 13. A Szabad Demokraták Szövetségének megalakulása 1983 1984 78 A Szabad Demokraták Szövetsége 1988. november 13-án alakult meg. A megalakulás történeti kereteit az ellenzéki önszerveződés folyamatának felgyorsulása, a késő Kádár-korszak társadalmi és politikai átalakulása, illetve a többpártrendszer feltételeinek és lehetőségének fokozatos létrejötte adta. Az SZDSZ elődszervezetének tekinthető Szabad Kezdeményezések Hálózata megalakításáról szóló felhívást 1988. március 17-én adta ki a demokratikus ellenzék Beszélő című szamizdat kiadvány köré csoportosuló köre. A SZKH formálisan 1988. május 1-jén alakult meg a budapesti Hági sörözőben, mintegy kétszáz támogató jelenlétében.1 Május 19-én adták ki a Van kiút című nyilatkozatukat, amelyben többpártrendszert, a polgárok számára az alkotmányban rögzített személyi és politikai jogokat, sajtószabadságot és a szovjet csapatok kivonását követelték.2 A szervezeti forma kezdettől fogva vita tárgyát képezte a tagság körében. A hálózatos forma mellett érvelők úgy vélték, a Kádár-rendszer ellenzéke csak úgy lehet sikeres, ha a „másként gondolkodók" különböző csoportjai összehangoltan lépnek fel. A Szabad Kezdeményezések Hálózata ennek az összehangoltságnak biztosított volna platformot, egyfajta ernyőszervezetként tömörítve az ellenzéki szerveződéseket és a civil társadalmat.3 Ezzel szemben a pártszerű működés mellett érvelők a funkcionalitás és a politikai érdekérvényesítés hatékonyságát tartották szem előtt, és attól tartottak, hogy a politikai tér kétpólusúvá válik, amelyben az MSZMP és a Magyar Demokrata Fórum válik meghatározóvá. Az SZKH ülései gyakran váltak végeérhetetlen értelmiségi viták helyszínévé, éles kontrasztot alkotva a pártszerűen működő MDF hatékonyságával.4 Az SZKH tehát, mint a demokratikus ellenzék politikai érdekérvényesítő szervezete saját működési formája miatt nem bizonyult életképesnek,5 ezért elkerülhetetlenné vált a helyzet újragondolása. A szervezeti hatékonyság problémája mellett a magyar politikai élet gyors átalakulása is sürgette a cselekvést, hiszen a második lakiteleki találkozón mozgalomból szervezetté váló MDF, illetve a történelmi pártok újjászerveződése azzal a veszéllyel fenyegette a demokratikus ellenzéket, hogy kiszorul a politikai palettáról. A Szabad Kezdeményezések Hálózata átalakításáról a közgyűlésnek kellett döntenie. Mivel a meghatározó személyiségek közül többen is - Kisjános, Haraszti Miklós, Demszky Gábor, Tamás Gáspár Miklós - külföldön tartózkodott, a közgyűlés előkészítését jórészt Magyar Bálint, Kenedijános és Szabó Miklós végezte el. A Magyar és Szabó által megfogalmazott, kissé eklektikus dokumentum a reformkor, a polgári radikalizmus, a szociáldemokrácia, a népi mozgalom, valamint az 1953 és 1956 közötti pártellenzék utódaként definiálta a nyilatkozat elfogadóit, illetve egyszerre tekintette példaadónak 1848-at, 1918-at és 1956-ot. A nyilatkozat továbbá - mintegy válaszként az MDF „sem nem kormánypárti, sem nem ellenzéki" önmeghatározására - deklarálta saját ellenzékiségét,
