Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. június 16. Nagy Imre emlékművének felállítása Párizsban
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 1 1981 1982 1988. június 16. Nagy Imre emlékművének felállítása Párizsban • 1....................................1 • 1983 1984 Nagy Imre és társainak 1989-es újratemetése a rendszerváltás folyamatának egyik legnagyobb hatású eseménye. Ennek a demokratikus átmenetet szimbolikusan is tükröző aktusnak előzménye, a Nagy Imre és társai kivégzésének 30. évfordulója alkalmából megtartott Nagy Imre-emlékmű párizsi felavatása volt. Nagy Imre rehabilitációjának lehetősége, az „ötvenhatosok" kérdése, a múlttal való tényleges szembenézés, a kommunista diktatúra történelemhamisításának felszámolása és a mindezt előirányzó változás igénye a nyolcvanas években már a közbeszéd tárgyát képezte. Kádár János 1988-as leváltása végül utat engedett a rehabilitációs törekvések új szintre lépésének is. Bár a Történelmi Igazságtétel Bizottság Nagy Imre és társai kivégzésének 30. évfordulójára szervezett megemlékezése végül tömegdemonstrációba fulladt, az ellentmondásos intézkedések és a következetlen rendőri közbeavatkozások jól érzékeltették a hatalom és a társadalom közötti zavart viszonyt. Még az 1988-as év elején, az Emberi Jogok Magyar Ligája az Irodalmi Újság hasábjain tett közzé felhívást, hogy a párizsi Pére-Lachaise temetőben - nemzetközi emlékünnepség keretében - emlékművet állítson az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjainak tiszteletére. A jelképes sír helyét Párizs város tanácsa és polgármestere, Jacques Chirac francia miniszterelnök bocsátotta a Liga rendelkezésére.1 Az ünnepség gondolata Méray Tibortól, 60 a Nagy Imre Emlékbizottság elnökétől származott, a szervezést pedig Fejtő Ferenc, a Liga magyar tagozatának elnöke vállalta. Az emlékünnepség védnökségében huszonhét Nobel-díjas, a Francia Akadémia több tagja, világhírű politikusok, tudósok, írók, művészek egész sora vett részt. Az eseményről a világsajtó nemzetközi tekintélyű újságjai számoltak be.2 Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 30. évfordulóján a reggeli órákban, a temető 44-es parcellájánál került sor a megemlékezésre, amelyről az akkor Párizsban megjelenő Irodalmi Újság részletesen megemlékezik: „(...) érkezési sorrendben mindenki legalább egy percre megállt a szimbolikus sírhely előtt, amelyet - művészi terv alapján - Nagy Ernő kivitelezett. Az emlékmű viharban hánykolódó, megrongált hajóhoz hasonlatos, amelynek megtört kopjafa-árbocán lyukas magyar zászló lobog."3 Délelőtt 11 órakor, mintegy 300-400 fő részvételével a párizsi Pére-Lachaise temetőben szimbolikusan is megemlékeztek az egykori miniszterelnökről és az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjairól. Az emlékmű felavatását Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet végezte: Chopin gyászindulójával kísérve levette a háromszínű, közepén lyukas, a forradalmat jelképező magyar zászlót a gránittömbről. A szimbolikus aktus után, Jean Dujardin atya, az Oratoire de Francé rendfőnöke ökomenikus imaként latinul mondta el a De Profundis-t.u Az imádság után Méray Tibor bevezető beszéde, majd Fejtő Ferenc megnyitó beszéde következett. A megemlékezés alkalmával számos nemzetközi közéleti személy
