Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. június 16. Nagy Imre emlékművének felállítása Párizsban
1985 1986 1987 Nagy Imre (1896-1958) Kaposváron született. Középfokú tanulmányait félbehagyva lakatossegédnek állt, 1914-ben felsőkereskedelmi iskolába iratkozott be, majd behívták katonának. 1916 júniusában a keleti frontra vezényelték, ahol hadifogságba esett. Szabadulását követően részt vett a polgárháborúban a Vörös Gárda oldalán, 1920-ban belépett a kommunista pártba. 1921 márciusában érkezett haza. A húszas évek közepén illegális kommunista tevékenység miatt letartóztatták, rendszeres rendőri felügyelet alatt állt. 1930-tól másfél évtizedet a Szovjetunióban töltött. 1938-ban a moszkvai Új Hang folyóirat szerkesztője és cikkírója, majd a második világháború alatt a moszkvai rádió magyar nyelvű adásainak szerkesztője, 1943-ban a moszkvai Kossuth Rádió főszerkesztője. 1944 novemberében a moszkovita kommunisták csoportjának tagjaként Szegedre érkezik, ahol megalapítottákaz MKP Központi Vezetőségét, december 18-án az ideiglenes nemzetgyűlés képviselőjévé választották. Az ideiglenes kormány földművelésügyi minisztere, feladatai közé tartozott az 1945. évi földbirtokreform végrehajtása. Az 1945-ben belügyminiszter, majd az MKP Falusi Bizottságának vezetője, tagja a KV Titkárságának is. 1947-49 között az Országgyűlés elnöke. 1948-tól egyetemi tanár, 1950-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1950. decembertől ismét kormánytag, előbb élelmezési, majd utóbb begyűjtési miniszter, 1952-től miniszterelnök-helyettes. A Sztálin halálát követő politikai fordulat következtében 1953 júniusától miniszterelnöki kinevezést kapott. 1955 decemberében kizárták a pártból, 1956. október 13-án vették csak vissza. 1956. október 23-án visszavették a párt vezető testületéibe is, elvállalta a miniszterelnöki pozíciót. A restriktív-megtorló intézkedések kezdeti támogatása után közeledést mutatott a forradalom egyes céljaihoz. Az október 28-i kormánynyilatkozatban kiállt a szovjet csapatok távozása, a harcok beszüntetése és az amnesztia mellett, támogatta a Nemzetőrség megszervezését és a fegyveres felkelőközpontok pacifikálását. Az október 30-án beolvasott rádiónyilatkozatban célul tűzte ki a többpártrendszer visszaállítását, majd november 1-jén és 3-án koalíciós kormányt alakított. November 1-jén bejelentette a Varsói Szerződésből való kilépést és a semlegesség igényét. A második szovjet intervenció hírére rádiószózatot intézett a közvéleményhez, majd a jugoszláv nagykövetségre menekült, társaival november 22-én Snagovba deportálták. 1957 áprilisában letartóztatták, Budapestre szállítását követően politikai eljárás kezdődött ellene. 1958. június 15-én halálra ítélték, kegyelmet nem kért, az ítéletet 16-án végrehajtották. A Budapesti Országos Börtön udvarán földelték el, 1961-ben szállították át maradványait a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájába, jeltelen sírba temették „Borbíró Piroska" név alatt. Holttestét 1989-ben exhumálták, majd a Hősök terén június 16-án ünnepélyes keretek között újratemették. és szervezet is nyilatkozott, amelyet a jelenlévők olvastak fel a résztvevőknek. Üzenet többek között Simone Veil, az Európai Parlament Liberális-Demokratikus-Reformátor Csoportjának elnöke, valamint Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke is. Az amerikai elnök az alábbi szavakkal üdvözölte a megemlékezést: „(...) Felidézzük a sok-sok szabadságharcos emlékét, akiket az 1956-os felkelés alatt vagy után megöltek és kivégeztek. Azzal, hogy tisztelettel adózunk emléküknek, egyben életben tartjuk azokat az ideálokat, amelyekért meghaltak - egy szabad, demokratikus és független Magyarország álmát. (...) Bárcsak 1988-ban bekövetkeznék az, hogy ezeket a hősöket visszaszolgáltatják szeretteiknek - és bárcsak Isten kegyelméből eljönne a nap, amikor majd hazájuk szabad és független földjében nyugodhatnak."5 A védnökök között Nyugat-Európa számos szocialista és jó néhány kommunista politikusa is részt vett. A Francia Szocialista Párt nevében Gilles Martinet, az Olasz Szocialista Párt nevében Claudio Martelli, az 61
