Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1987. szeptember 27. A lakiteleki találkozó
-1-1985 1986 1988 ■ г 1989 1990 Lezsak Sándor (1949) 1949. október 30-án született Kispesten. A budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, ezt követően 1969-től először a szikrai tanyasi, majd a lakiteleki általános iskolában tanított. 1975-ben szerzett diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán. A tanítás mellett amatőr színjátszó csoportot alakított Lakiteleken és 1969-1985 között népművelőként is dolgozott a helyi Művelődési Házban. Ez adott lehetőséget arra, hogy több költőt is vendégül láthassanak a településen, majd 1979-ben itt rendezzék meg a Fiatal írók Találkozóját, 1985. október 22-én pedig az Antológia-estet. A rendszerváltás kezdetén háza kertjében tartották meg az első lakiteleki találkozót 1987. szeptember 27-én, itt alakult meg a Magyar Demokrata Fórum. A politikában ettől kezdve napjainkig aktívan részt vesz. 1988. szeptember 3-ai megalakulásától kezdve 2004-es kizárásáig elnökségi tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak, 1996-1999 között a párt országos elnöke, 1999-től 2004-ig alelnöke. 2006 óta a FIDESZ frakció tagja és az Országgyűlés alelnöke. Feleségével, Sütő Gabriellával 1991-ben alapították meg a Lakitelek Népfőiskolát és a Lakitelek Alapítványt, mely kuratóriumának azóta is elnöke. Továbbá a Magyar írók Szövetsége tagja és a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma elnöke. amelyekre ezidáig nem sikerült megfelelő választ adni.5 A politika iránti általános bizalmatlanságot, a reformhitetlenséget összekapcsolta a szocializmus iránti bizalmatlansággal. Úgy vélte, hogy a demokrácia és a szocializmus összekapcsolásának, a demokratikus szocializmusnak feltétele a reformokra érett társadalom léte. Ennek négy alapfeltétele a helyzetismeret, a realista programok megfogalmazása, a reformokat képviselni tudó politikusok hatalomba juttatása és a reformokat támogatók kritikus nagyságú bázisa. Gombár Csaba előadásának központi gondolata a politikai pluralizmus lehetőségének kérdése volt, amelynek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar történeti hagyományoktól nem idegen a többpártrendszer. Az elhangzott referátumokhoz lazán kötődő hozzászólások összefoglalására itt nincs mód, de talán nem követünk el a hozzászólók ellen méltánytalanságot, ha máig ható aktualitással bíró gondolatai okán külön kiemeljük Csengey Dénes beszédét, aki a vidéki Magyarországról, az Európához való viszonyulásról és egy új nemzeti gondolat megfogalmazásának lehetőségeiről beszélt. A lakiteleki találkozó közvetlen történeti előképét az 1985-ben megrendezett monori találkozóban fedezhetjük fel. Míg azonban az 1985-ös tanácskozás a fennálló rendszer elleni értelmiségi együttgondolkodásnak tekinthető, addig a két évvel későbbi események már az ellenzéki csoportosulások polarizálódásának, a szekértáborok véglegessé válásának keretében értelmezendők. A lakiteleki találkozó megszervezésének közvetlen előzménye a demokratikus ellenzék képviselőivel folytatott, kudarcba fulladt tárgyalás a második monori találkozó megszervezéséről. Még folytak a tárgyalások, amikor a Beszélő ben megjelent a Társadalmi szerződés, amivel a liberálisok gyakorlatilag azt a Monor óta fennálló megállapodást rúgták fel, ami úgy szólt, hogy mindenről közösen döntenek.*’ A dokumentum legjelentősebb tételmondata, a „Kádárnak mennie kell!" leginkább a provokatív és figyelemfelkeltő jelzőkkel írható le a legmegfelelőbben, hiszen 1987-ben ez az igény már az állampárton belül is többekben megfogalmazódott, és az 1988 májusi pártértekezleten 43
