Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1987. szeptember 27. A lakiteleki találkozó
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 I Pozsgay Imre előadás közben. Forrás: Antológia Kiadó. valósággá is vált. A dokumentum fontosságát a népiek számára sokkal inkább az adta, hogy általa tette meg a demokratikus ellenzék az első határozott lépést a politikai szereplővé válás irányába,7 megelőzve ezzel a népieket.8 A találkozó a népi írók tanácskozásaként híresült el. A résztvevők körének alaposabb vizsgálatából azonban kitűnik, hogy a tanácskozás szereplői - szociológusok, politológusok, történészek, tanárok, újságírók, 44 jogászok, közgazdászok, mérnökök - korántsem alkottak ilyen homogén közösséget.9 Mivel a népiek a párbeszédre, a kommunikáció fontosságára helyezték a hangsúlyt, a résztvevők köre eleve nem is lehetett homogén, sem politikai szerepüket, sem ideológiai kötődésüket és hivatásukat tekintve. A második monori találkozó szervezésében még arról született megállapodás, hogy az ellenzék fő irányzatainak mindegyike képviselteti magát. A népieket Csurka István, a demokratikus ellenzéket Kis János, az ötvenhatosokat Vásárhelyi Miklós, a közgazdászokat pedig Lengyel László képviselte volna. Miután azonban az ismert körülmények hatására a népiek önálló találkozót kezdtek szervezni, a résztvevők kiválasztásának szempontjai is módosultak. Világos volt, hogy ha a népiek a teljes nyilvánosság és a legalitás elérését tűzik ki célul, akkor nem a „totális ellenzékiség" stratégiáját kell követniük az MSZMP-vel szemben, hanem párbeszédre kell törekedniük a párt magasabb rangú funkcionáriusaiból és felső vezetéséből azokkal, akikkel erre esély mutatkozik. Mások mellett meghívást kapott a találkozóra Romány Pál10 Bács-Kiskun megyei első titkár, a Politikai Főiskola későbbi rektora; Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke; István Lajos, a Hazafias Népfront megyei elnöke; valamint Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkára is. Pozsgay azonnal elfogadta a meghívást, amely egy nem ellenzéki szándékú találkozóra szólt, és amelyen a szervezők reményei szerint a hatalom és a konstruktív értelmiség között egyenjogú párbeszéd folyhat.11 Pozsgay három feltételt szabott: nem lehet jelen a demokratikus ellenzék kemény magja, nem születhet a találkozón olyan határozat, amely sértené a kialakult közmegegyezést, és beszédét Szocializmus, demokrácia, reform címen fogja elmondani. A párbeszédre való építés igénye a népiek körében természetes törekvés volt. Korábban például a ....................I.............................................\............................................(••• 1982 1983 1984
