Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1987. szeptember 27. A lakiteleki találkozó
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 1981 1987. szeptember 27. A lakiteleki találkozó 1987. szeptember 27-én rendezték meg a késő Kádár-korszak egyik legjelentősebb ellenzéki értelmiségi tanácskozását, a lakiteleki találkozót. A rendezvényt Lezsák Sándor lakiteleki házának kertjében, egy sebtében felhúzott sátorban, 181 résztvevővel tartották meg. A találkozó megrendezésének igénye a közügyekkel és az ország állapotával kapcsolatban érzett értelmiségi felelősség miatt fogalmazódott meg a kezdeményezőkben, kiváltó okát pedig részben a demokratikus ellenzék reformdokumentuma, a Társadalmi szerződés megjelenése szolgáltatta.1 A rendezvény céljáról a házigazda Lezsák Sándor a következőképpen fogalmazott: „Választ kell adnunk arra a sorsunkat eldöntő kihívásra, amelybe a magyarság története során immár sokadszor kényszerült. (...) Tudjuk, érezzük, erkölcsi tartásában, hitben, anyagi javakban, közösségi gondolkodásban, a politika iránti bizalomban megrokkant az ország."2 A találkozó megszervezését 1987 júniusában, a Társadalmi szerződés Beszélőben történt megjelenése után határozták el. Erről a népiek - Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula és Für Lajos - az Európa Kávéház teraszára megbeszélt találkozó keretében egyhangú döntést hoztak.5 A tanácskozáson elhangzottak gerincét négy fő referátum adta, amelyeket Pozsgay Imre, Csurka István, Bihari Mihály és Gombár Csaba tartottak. A 42 résztvevők hozzászólásai kevésbé kötött formában I.................................\.................................I 1982 1983 1984 kapcsolódtak a fő előadók által elmondottakhoz. Pozsgay Imre előadásában radikális reformok bevezetését tartotta szükségesnek, és a tulajdonviszonyok, valamint az újraelosztás rendszerének átszervezése mellett a politikai-hatalmi viszonyok átalakításának igényét is megfogalmazta. Csurka István a '80-as évek második felében kibontakozó válságot a nemzeti létet veszélyeztető katasztrófaként festette le, cselekvési programként pedig egy olyan anti-katasztrófa program meghirdetését javasolta, amely egyszerre magyar és népi.4 Bihari Mihály a társadalom minden alrendszerében jelen lévő válságtüneteket a „totális válság" fogalmával írta le, amelynek köszönhetően ezek az alrendszerek olyan súlyos problémákat hordoznak, I Lezsák Sándor megnyitó beszédét olvassa fel. A háttérben Fekete Gyula és Pozsgay Imre. Forrás: Antológia Kiadó.
