Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. október 3. A német újraegyesítés
Helmut Josef Michael Kohl (1930-2017) 1950-ben a Frankfurti Egyetemen kezdte meg tanulmányait, majd 1951 -tői a Heidelbergi Egyetemen hallgatott történelmet és államtudományokat. 1956-ban diplomázott, 1958-ban doktorált. 1946-ban belépett a Kereszténydemokrata Unióba (CDU), ezt követően a párt ifjúsági, majd felnőtt szervezetében több tisztséget is betöltött és 1967-től az országos elnökségnek is tagja lett. 1969-ben megválasztották a rajna-pfalzi tartományi gyűlés miniszterelnökévé. 1973-tól a CDU elnöke volt egészen 1998-ig. 1982-ben megválasztották a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának, mely tisztséget 1998-ig töltött be. Hivatali idejében fontos lépéseket tett a német-francia megbékélés, valamint a német-amerikai és a német-izraeli kapcsolatok érdekében. Az 1989-es közép- és kelet-európai rendszerváltások, a határnyitás és a két Németország újraegyesítésének egyik legfőbb támogatója volt. 1990-ben az egyesítés utáni első szövetségi parlamenti választáson újra győzni tudott, melyet 1994-ben megismételt. A lépéskényszerbe került keletnémet államvezetés a nyugatra történő utazás megkönnyítésével akart időhöz és levegőhöz jutni, amikor is 1989. november 9-én egy olasz újságíró kérdésére válaszolva Günter Schabowski, a NSZEP kelet-berlini első titkára tévesen azt mondta, hogy ezen intézkedés azonnal hatályba lép. A sajtótájékoztatón elhangzottak azonnal bejárták a világot, s keletnémet állampolgárok tízezrei jelentek meg a gyűlölt berlini falnál, hogy Nyugat-Berlinbe menjenek (eredetileg a határátlépést másnaptól és csak előzetes rendőrségi jóváhagyással engedélyezték volna). A Die Mauer még aznap éjjel átszakadt, megpecsételve ezzel az NDK sorsát, közvetlen közelségbe hozva a német újraegyesítést. Az újraegyesítés azonban nem egyszerűen németnémet, hanem komplex, globális politikai-gazdasági-biztonságpolitikai kérdés volt, melynek kimenetelében meghatározó szereppel bírt Helmut Kohl magatartása, illetve a Bush kormányzat egyértelmű támogatása. Washington a mielőbbi egyesítés, s azzal együtt immár a hidegháborús versenyfutás lezárása mellett foglalt állást. Úgy is fogalmazhatunk, amire Kohl kancellár önmagában jó eséllyel képtelen lett volna, arra George Bush támogatásával nagyon is képes volt. E tekintetben nem véletlen, hogy a kancellár által 1989. november 28-án, a Bundestagban ismertetett híres tíz pont tartalmát, melyben már szerepelt az újraegyesítés, előzetesen csak az amerikaiakkal ismertették; az események dinamikáját innentől Bush és Kohl kettőse határozta meg, minden más féllel szemben. 1989. december 18-án Kohl kancellár Drezdába látogatott, és ott tárgyalt az épp a Mauerfall előtt miniszterelnökké kinevezett Hans Modrow-val. E tárgyalásokon szembesült az NDK vezetése azzal, hogy az NSZKvezetése-a két állam valamely dinamikus párbeszéde helyett - milyen egyértelműen és csak az újraegyesítésben gondolkozik. Helmut Kohl este a Frauenkirche (Miasszonyunk templom) romjainál elmondott nyilvános beszéde, illetve az arra adott válasz (az összegyűlt tömeg üdvrivalgása) végleg egyértelművé tette, hogy az újraegyesítés megállíthatatlan. Kohl lépései, illetve Bush elnök támogatása megosztotta a többi nagyhatalom vezetőjét. Miközben Mihail Gorbacsov szovjet főtitkár szempontjából kevéssé az újraegyesítés, sokkal inkább az újraegyesülő Németország katonai hovatartozása volt a kérdés, Angliában Margaret Thatchert maga az egyesítés ténye aggasztotta. Az ad hoc érdekközösségre, illetve a személyi szimpátiára alapozva Thatcher titokban már 1989 októberében jelezte Gorbacsov felé, hogy jó 263
