Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. március 15. A Kereszténydemokrata Néppárt megalakulása
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 1982 1983 1984 ч-1981 1989. március 15. A Kereszténydemokrata Néppárt megalakulása A Kereszténydemokrata Néppárt a rendszerváltó pártok közül legkésőbb, 1989. március 15-én bontott zászlót. A párt létrejöttét megelőző társadalmi szervezet - a Márton Áron Társaság - is csak 1988 decemberében jött létre. Ekkorra már az MDF és az SZDSZ társadalmi szervezetként definiálta magát, az FKGP pedig újjáalakult. Magyarországon a két világháború között számos társadalmi és politikai szervezet alakult meg, melyek közül jelentősnek bizonyultak a katolikus egyház támogatásával tevékenykedő keresztény-szociális mozgalmak (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé-KÁLÓT, Egyházközségi Munkásszakosztályok - EMSZO stb.). Céljukként a társadalmi igazságosságot, békét és fejlődést határozták meg. 1943 augusztusában Apor Vilmos római katolikus püspök hívta össze a szociális reformmozgalmak vezetőit, annak céljából, hogy az elért vívmányokat és intézményeket átmenthessék a háború után időszakra. A résztvevők felismerték, hogy csak párttá alakulva számíthatnak a közéletben betöltött szerepük megőrzésére, valamint a keresztény egyházak érdekeinek védelmére. 1944 őszén, a német megszállás idején titokban alakult meg a Néppárt, illegalitásban mozgó vezetői pedig - a német Gestapo ellen menekülve - különböző titkos helyen találkoztak. A Demokrata Néppárt 1945 májusában Barankovics Istvánt választotta főtitkárává. A párt az első, 1945. novemberi nemzetgyűlési választásokon még nem indult, 1947 augusztusában azonban már 122 igen. A párt ekkori programját augusztus 10-én, Győrben hirdette meg Barankovics István. Megfogalmazása szerint: „a cél a legbiztosabb és legszélesebb emberi jog, a legnagyobb szociális biztonság és a legnagyobb szabadság biztosítása - a természetfölöttiség többletével." A párt politikája a társadalmi felzárkóztatásra, a legszegényebb rétegek a közműveltség, a politika és gazdasági demokrácia keretei közé való beemelésére, a nélkülözésben élők polgárosodásának előmozdítására irányult. Az 1947-es - a kékcédulásként elhíresült - országgyűlési választáson a Demokrata Néppárt kapta a legtöbb hiteles szavazatot, és 62 képviselővel a legerősebb ellenzéki erőként jutott az Országgyűlésbe. Mindez a nyugat-európai kereszténydemokrata pártok megalakulásával egy időben történt, a Demokrata Néppárt sikere ugyanakkor egyedülinek bizonyult a kelet-közép-európai térségben. A kommunisták azonban a párt erkölcsi ellehetetlenítésére törekedtek; rendőrhatósági eszközökkel igyekeztek megakadályozni a néppárti képviselők közéleti tevékenységét. Barankovics Istvánt emigrációba kényszerítették, aki így 1949 elején, Bécsben jelentette be a Demokrata Néppárt feloszlatását. A párt itthon maradt képviselői közül többen börtönbe kerültek. A magyar kereszténydemokrata emigráció tagjai az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is igyekeztek tenni a vasfüggöny mögé rekedt honfitársaikért. Az USA-ban élő emigránsok jelentős szerepet vállaltak a Közép- Európai Kereszténydemokrata Unió megalapításában, a lengyel, a cseh és a balti emigráns kereszténydemokrata vezetőkkel együtt. Az európai emigrációban
