Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. március 15. A Kereszténydemokrata Néppárt megalakulása
1985 I.....................................I.....................................I 1986 1987 1988 1990 Keresztes Sándor (1919-2013) Középiskolai tanulmányait a piarista Katolikus Főgimnáziumban végezte Kolozsvárott, 1938-ban érettségizett, majd a kolozsvári román tannyelvű egyetem jogi fakultásán tanult, diplomáját már a Ferencjózsef Tudományegyetemen szerezte meg. Az Erdélyi Katolikus Magyar Népközösség titkáraként a magyar kisebbség problémáival foglalkozott. 1944 szeptemberében Budafokra költözött családjával, 1945-1947 között pedig a Belügyminisztériumban dolgozott, mindeközben a Demokrata Néppárt alapításában és szervezésében vett részt. 1948 őszén „klerikofasiszta" múltjára hivatkozva elveszítette mandátumát. 1956 novemberében újjáélesztte a Demokrata Néppártot, amiért 1957 júliusában négy hónapra bebörtönözték, majd beszervezték. 1963-tól másodállásban a Szent István Társulat jogi szakértője, 1977-1994 között annak elnöke. Egyházpolitikai tanulmányai - melyekben az egyház önállóságáról szólt a rendszer keretein belül - nem jelenhettek meg hivatalos nyomtatásban. 1984-ben Kiss Gy. Csaba közreműködésével a pápa részére készített tájékoztatót az erdélyi egyházról és kisebbségi problémákról. 1987-ben Szűrös Mátyással is felvette a kapcsolatot egy hasonló dokumentum francia nyelvre fordítása kapcsán. 1988-ban, a Márton Áron Társaság alapítójaként és elnökeként ismét politikai szerepet vállalt. 1989 márciusában részt vett a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezésében, 1989-1990 között a párt elnöke. Az 1990-es országgyűlési választásokon bekerült a parlamentbe, szeptembertől 1994-ig az ország vatikáni és a Máltai Lovagrend akkreditált nagykövete volt. élő magyar kereszténydemokraták rendszeresen részt vettek a Nemzetközi Kereszténydemokrata Unió, a mai Európai Néppárt elődjének kongresszusain, és felszólalásaikban tájékoztatták nyugati politikai partnereiket a szovjet megszállás alatt sínylődő országok társadalmainak kiszolgáltatottságáról. Magyarországon a Kereszténydemokrata Néppárt 1989. márciusi megalapításának bejelentését követő egy hónapos időszakban a szervezők - Keresztes Sándor, Hasznos Miklós, Matheovics Ferenc, Ugrin József és Grigássy László - tanácskozásaival, nyilatkozatok közzétételével telt, azonban a csekély sajtóvisszhang okán is, a párt taglétszáma ezekben a hetekben nem bővült jelentősen. Az újjáalakult KDNP vezetését két generáció alkotta. Az idősebbek - például Füzessy Tibor jogász és Szakolczai György közgazdász - már a második világháborút követő, rövid demokratikus időszakban is politizáltak, a Rákosi-diktatúra kiépülésével azonban nem csupán közéleti szerepüket vesztették el, hanem - családjukkal együtt - egzisztenciálisan is veszélybe kerültek. A fiatalabb generáció tagjai, akik neveltetésük és tanulmányaik révén ugyancsak erős egyházi kötődéssel bírtak, nem rendelkeztek személyes politikai tapasztalatokkal. Április 14-én létrejött a KDNP ideiglenes Intézőbizottsága, melynek elnökévé Keresztes Sándort választották. A párt képviselői május 10-én terjesztették elő felvételi kérelmüket az Ellenzéki Kerékasztalhoz (EKA), melynek tagjává június 7-én váltak. A felvételt hosszantartó viták előzték meg. A párt helyzetét, politikai súlyának növelését megnehezítette, hogy 1989-ben több, a keresztény jelzőt használó pártkezdeményezés is létezett, melyek azután semmilyen politikai tevékenységet nem fejtettek ki.1 A párt EKA-ba való felvételének indokoltságát, társadalmi ismertségét és támogatottságát Magyar Bálint (SZDSZ) kérdőjelezte meg az 1989. június 3-án, Varga Csaba (Magyar Néppárt) lakásán megtartott EKA megbeszélésen, miután Szakolcai György bemutatta a KDNP-t.2 123
