Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

nék inkább jóvá a haza itthagyását, mint hogy ott kinn a nyelvévé igyekeznek válni. Az Iszony-x. például egy bánáti, háromnyelvű ember fordította németre, aki 45 után nálunk ragadt, 56-ban innen ment ki. Én bizony érdemnek tekinteném az ő jó fordítását, s nem engedtem volna, hogy a szerbek elkaparintsák (Ivó Andric útját is ő kövezte a Nobel-díj felé). S ahol bármely országban olyan embert látnék, aki írói szinten tudja műveink tolmácsolni (aminek a megítélése ugyan elég nehéz), azt mindenáron ide próbálnám kötni. A jó fordító nagyobb szolgálatot tehet ma a jó írónál is. Az igazi az lenne, természetesen, hogy írói iskolájukról már vizsgát tett, idegen fiatalokból neveljünk ki fordítót s felfedezőt. Ez most már nem olyan reménytelen, mint régen. A magyar zene varázsa, egy Eötvös-kollégiumi év: támasztott már magyar ügyekben járatos angol zenekritikust, s irodalmunk is csábítóvá válhat nem túlságosan elkényeztetett íróknak, főként ha valóban csábítjuk is őket. Feleségem Amerikában olyan magyarral találkozott, aki egy dán fiatalembertől (fél évet töltött Pesten) Olaszországban tudta meg, hogy a világon vagyok, s azóta ez az egyik láncszem, amely ezer kilométeren át baráttá kapcsolja őket.

Annak, hogy a világirodalom keringésébe bekapcsolódjunk, van sürgetőbb oka is, mint hogy más nemzetek mit gondolnak, irodalmunk alapján, rólunk. Ha igaz, amit mondtunk, hogy a világirodalom, sőt a világtudomány magába olvasztja a nemzeti irodalmakat (azaz nemzeti nyelven, de világirodalmat írtunk), s ha igaz, hogy nemzeti irodalmunk, pillanatnyilag legalább, hanyatlóban van, ezt a hanyatlást semmi sem fordíthatja meg reményt keltőbben, mint ha a magyar irodalom is belekötődik abba a nagy keringésbe, s a fiatalság jobbjait az szívja a (ma pangó s lektori körmösö- ket kínáló) nemzeti irodalom felé is.

Szocialista XVIII, század

A Kortárs múlt havi számában kiadtuk egy régibb írásomat: Verseny vagy háború. Verseny azonban nemcsak a szemben álló rendszerek, rivális országok között alakul ki menthetetlenül, hanem olyan, hasonló nagyságú népek közt is, amelyek nagyjából egyforma alapról, egy időben indultak neki egy történeti vállalkozásnak. Ilyen baráti versenybe lépnek a gyarmati sorból fölszabadult népek, de ilyenben vagyunk másfél

258