Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
Minthogy a világtörténelem neve akkoriban irodalomtörténetet jelentett: a fél be- szédnyi bevezető nyilván arról szólt, hogy a világirodalom színpadán az oroszok és skandinávok után a kisebb kelet-európai népek, köztük a magyarok száma következik - vagy kéne, hogy következzék. Ha van gondolat, mely egész munkásságomon mint munka-hipotézis vonul végig, hát ez az (mely, mint negyven évvel később megtudtam, jóval előbb a fiatal Bartókban is ott dolgozott). Akár egy „írói lovagrendet” akartam nemzedék címen összeverbuválni, akár Európa nagyjait új Brandesként sorra véve, az Adykat is közébük csenni, akár a zavart magyar tudatot a Tanu-ban frissebb tájékozódású európai tudatként összeszőni, a regény vagy dráma műfaját megemelni, a pedagógia forradalmával szellemi magerőket szabadítani fel, mindig ott bujkált bennem: hogy lehetne a magyar irodalomban s egész kultúránkban ott érzett üzemanyagot abba a bámult égésbe, az európai civilizáció füzébe belevetni. S ma néha az a benyomásom, hogy ezen a területen napjainkban éppoly szerencsétlenség éri, mint amilyen már előbb a drámaírásban zajlott le. Kétségtelen, hogy Európa figyelme (főleg a németségé, melyben hagyománya van a népek felfedezésének) újabban a kelet-európai népek, elsősorban a lengyelek, jugoszlávok irodalma felé kezd fordulni: Dabrowska regényének a sikere, Ivó Andric Nobel-díja, Krleza összes műveinek a kiadása, a fiatal Bulatovic fordítása: mind ennek a jele. Kétségtelen, hogy Bartók s más kitűnő zeneszerzők világhíre velünk szemben is megtörte a hunoknak kijáró előítéletet. A Szovjetunióban egy Petőfi-kiadás s a Magyar költők antológiája, Nyugaton egy másik antológia töri költőink előtt az utat. S ami a legfontosabb: a XX. század magyar irodalmában van legalább tíz olyan író, aki megfelelő tolmácsolásban beírathatná magát a világ figyelmébe. A fel nem fedezett nemzetek persze olyasformán vannak, mint a fel nem fedezett költők: hol éktelenül túlbecsülik magukat, hol az önlebecsülés mélabúja vesz rajtuk erőt. Nemzetem nevében én is átmentem mind a kettőn. Illyés Gyulát az utóbbi, úgy látom, most érte el. De ma már a tények kezdik az arányos önbizalmat kialakítani. Illyést egy olaszországi konferencián Kelet-Európa egyik legnagyobb írójaként üdvözölték. A Puszták népé-t az agg cseh írónő (éppúgy, mint orosz vagy francia olvasói) a legcsodálatosabb művek egyikének nevezte előtte, s tudomásom van róla, hogy olyan regény, mint a Hunok Párizsban, melyet nem is soroltunk a legnagyobbak 255
