Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

csúztatása, szellemes fiatalemberek széljegyzete; de a homokban ott csillog néhány aranyszem is. A tegnapiból például megtudtam, hogy a borversenyen mért ég gyertya a bírák előtt; hogy Novoszibirszk, ahol fiatal barátom bábuskája (nevelő nagyanyja) él, már Moszkvával versenyző ipari központ, ahol mi is kiállítunk; hogy a Velenceitavon lampionos felvonulást rendeztek, a hibáink mérsékelt meghányvetését szolgáló tudósításból, hogy mint bukott meg a mázolókon egy vegyipari kutató elkészülése; az utolsó kefekötőmestertől pedig, akinek a szobája a múzeumba került, azt is, hogy mért iszik a kefekötő. A prózai műsor más részeiben is azt szeretem, ami az Esti Króniká-va emlékeztet, s a számomra hozzáférhetetlenről szól tömören s peregve. Noha nem vagyok gazda, a világ mezőgazdaságáról szóló tudósításokat, a Periszkóp technikai újdonságait a tanácskozásokat, melyeken valóságos munkások hangját hallom, a bírósági eseteket, sőt, annak ellenére, hogy mint író, a levélben jelentkező olvasót gyanús szemmel nézem, a Válaszolunk hallgatóinknak eseteit is.

Tudom, hogy ez a sok pointillista folt, ha egy rendező kéz kontúrba nem fogja, csak fokozza szellemünk zavarát. De épp ezt szolgálhatnák a rádió nagyobb előadásai, hogy egy-egy hírből kiindulva, a hírek egész övén áttekintve: a törzsműveltség s a hírecskék levelei közt, mint ágak, gallyak, összeköttetést teremtsenek. S a rádióban a mozgósított szakemberek szájából hallani is elég sok jó előadást. Kár, hogy a hallgató ezek egy részét nem hallhatja, a szokássá vált megismétlés pedig, ha a műsortervező gondjait, a rádió kiadását csökkenti is: nem valami épületes módja a műsorszerkesztésnek. Már rádiós koromban küzdtem érte, hogy az egy körbe tartozó előadásokat gyűjtsük össze, s adjuk ki a rádiókönyvtárban. Akkor ezt a kiadói érdek akadályozta, ma azonban a kiadók gondja épp az, hogy a növő igényt nem tudják megfelelően megírt ismeretterjesztő könyvvel kielégíteni. A rádióban azonban, melynek az előadókra még mindig van varázsa, észrevétlen keletkezhetnének az ilyen (alkalmasint nem kétezer példányban fogyó) könyvek, melyekben a hallgató az elmulasztott előadást is megtalálná. Én magam is rögtön előfizetnék az Ujfalussy József zenei előadásaira, mint ahogy a Lőrincze Lajos rádióelőadásokból összeállt könyvét is megvettem.

Mint író nem várnék többet a rádiótól, mint hogy kitűnő másodközlő folyóirat legyen: könyvből, folyóiratból kiszedje a százezreknek továbbadhatót. Persze ehhez is

250