Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

érzékenység ellen elkövettek: nem segítette elő, még párttagoknál sem, hogy gondjait belülről nézzék. „No, lássuk, mit tud a rendszer? Hogy mászik ki a maga kavarta bajból?” Körülbelül ez volt az érdeklődési kategória, melyben az észlelt tények elhelyezkedtek. Az újságok, elvben legalább, bentről, a háztáj krónikájaként íródtak; az olvasók azonban nem mentek be, sőt, amennyire látom, még ma sem mennek be igazán a körbe. Pedig megvan bennünk a hajlam, hogy azt, ami épül, a magunké gyanánt nézzük, vegyük birtokunkba és szeressük, de inkább csak mint konkrét részletet, s nem országos méretben, elvontan. Itt nőtt ki a szemem előtt, jó tempósan, ennek ellenére is meglepő hamar, a Déli vasút fél lábon álló, szép üvegkockája. Emberek százai nézték az építkezést, találgatták a tervet, a következő lépést, s amikor a traverzekből, kőhalmokból egyszerre csak kibontakozott a sikerült építmény, úgy mentek a megnyílt lépcsőn, nézegették a pénztárakat, próbálták ki a székeket, mint akik a birtokosává lettek valaminek, s abban, amit kaptak, egy kicsit a maguk erejét is ott érzik. Az őgyelgésükben, elismerő tanakodásukban ugyanaz az elégedettség bujkált, mint bennem, amikor este a rádióban a tervező kerek nyilatkozatát a hely, cél adta építészeti feladatról s végrehajtásáról meghallgattam.

Újságírásunknak nyilván ezt a meglevő érzést kellene az egész háztájjá vált hazára, sőt a szocialista világra, a Föld színére kiterjeszteni. A vidéki s üzemi újságokat azért tartom a nagy napilapoknál is fontosabbnak, mert ezt a becsalást - egy szűkebb háztájon át a tágabb megértését - ők végezhetik a legeredményesebben. Sajnos, nagyobb akadály is van itt, mint ami a látottat a hallomásban kapott elvonttól elválasztja. Az emberek úgy olvassák az újságot, hogy közben gyanakodnak. Néha rossz helyen, néha ott nem, ahol kéne, de a bizalmatlanság, azt mondhatnám, szinte egyik fűszere az olvasásnak. Ezt a gyanút az olvasó részben örökölte, részben a szocialista újságírás fejlesztette ki, hol szükségből, hol fölöslegesen. A nehézségek néha meg- vallhatatlanul nagyok voltak, az eufemizmus, a szépítés, a felső fok használata pedig kötelező. Az olvasó így személyes információi alapján mintegy fölényben érzi magát az újságíróval; az alapérzés tehát az lett, hogy őt nem beavatni akarják a háztáj gondjaiba, hanem tévedésbe ejteni felőle. S ő nem lesz pali, hogy ilyen alapon belemenjen a játékba.

243