Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
igaza van, hogy újságjainkban valóban az élre kerülnek olyan hírek, közlemények, amelyeknek érdekességük alapján valahol a meteorológiai jelentés táján vagy a társasági hírek közt lenne a helyük, mint gyerekkorunkban a szerény tudósításnak, hogy a császár Schönbrunnból Ischlbe érkezett. De ha az ember megszokta, hogy érdekesség s kolumna-rang nálunk nem párhuzamos fogalmak, nem tudom, hogy újságjaink olyan gyengék-e, mint a látogató hiszi. A magyar tanulmányírás nem hiába ért el magas szintet ebben a században, elég sokan tanultak meg tisztán, beosztással, esszészinten fogalmazni, s az ember minduntalan olvas újságokban, hall rádióban nemcsak literátoroktól, olyan beszámolót, amelyre mint írásműre kedve volna jelest adni. Amikor először került szocialista újság, tán a Pravda, majd az oroszokat utánzó magyar lapok a kezembe: engem a gazdasági élet visszatérő állandó eseményeivel foglalkozó hírek leptek meg legjobban. Szinte kételkedtem, hogy az a „begyűjtés”, amely itt minduntalan mint nagy ütközet van leírva, melyet meg lehet nyerni vagy el lehet veszíteni, s épp ezért egész segédhadakat toboroznak hozzá: csakugyan azonos azzal a Szilason „takarodásnak” nevezett művelettel, mely porfelhőből kibontakozó, széles, fölrudazott kévésszekerével éppoly része volt az évszaknak, mint a hóolvadás vagy az őszi ég gomolygó felhői; eszébe sem jutott senkinek, legkevésbé az újságoknak, hogy abban szenzációt keressen. Később megértettem, hogy a valóságos gondon kívül, melyet ezek a műveletek a gazdasági átalakulásban csakugyan okozhattak, egy újfajta újságírói magatartás is érik ezekben a cikkekben, mely az országot többé nem a szenzációk vadászterületének nézi, hanem nagy háztájnak, melynek munkái, beruházásai, jövő kilátásai a polgárokat mint részgazdákat is érdekelhetik. Azaz nem a politikusok kényszerítik rá, mint egy megosztani kívánt lidércnyomást, a rájuk tartozót az újságokon át az olvasókra, hanem abból indulva ki, hogy ez rájuk is tartozik, mintegy beszorítják őket az érdeklődés belső udvarára. S ez kétségkívül helyes; sőt, ha valami, ez lehet a szocialista újságírás megkülönböztető vonása; az út hozzá azonban elég körülményes. Az emberek megszokták, hogy az állam, még ha esetleg szolgálják is, valami tőlük független Leviatán, amely őket védeni, ellátni tartozik, ők viszont majd megnézik, elbírálják, hogy ezt a kötelességet mi módon teljesíti. 45 óta a Rendszer lépett az állam helyébe, s az a sok szükséges és még több szükségtelen műtét, melyet az egyéni 242 i
