Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

gényben. Két éve a klinikán fektémben azt láttam, hogy ott ugyancsak forog a könyv - egy-két forint bérleti díjért a hajdani, agyonolvasott Zsigrayk, Harsányik. Arról is nehéz statisztikát csinálni, hogy az Olcsó Könyvtár köteteit ki olvassa remekműként, s ki mint a régi sárga könyveket. Aztán a szépen kötött, jó kiállítású remekek tulajdonképp a legolcsóbb bútorzat. Egy könyvállványt jó könyvvel megtölteni alig kerül többe, mint magát az állványt megcsináltatni. S még egy kis tekintélyt is szerez, hogy nemcsak Babits Dantéja, de az összes Dante is ott van a polcon.

Megint egy utánajárhatatlan statisztika: hogy egy év alatt ki hány oldalt olvas el a polcára került nagy firenzeiből. Amint azt sem tudjuk meg, hogy ha e könyvgyűjtőknek módjuk volna autót vásárolni, hány feküdne a díványra a könyvet falva, s hány az autó alá a fékolajvezetékét javítani. Mindezt nem azért mondom, hogy az olvasásra szoktató intézmények érdeméből bármit lefaragjak. Azt sosem tudni, hogy egy olvasgató ember melyik könyvön lobban olvasóvá, s hogy a polcon dísztárgyként álló Shakespeare-be mikor merül égő füllel egy odavetődött vendéggyerek. Én csak arra szeretném miniszter-egómat (egyiptomi ,,Ká”-mat) figyelmeztetni, hogy a könyvkiadás igazi eredményét az igazi olvasók mérik, főként azok az olvasók, akik magyar művön gyúltak olvasóvá. Hisz olvasgattam én tizenhat-tizenhét éves koromig is, sőt egy időben faltam a könyveket, de olvasóvá Ady és Babits tettek; attól fogva, hogy velük találkoztam, más viszonyba kerültem a könyvvel: az üdvösségemet kerestem bennük. Mennyi lehet ma Magyarországon az ilyen olvasó?

A negyvenes években egyes kiadványok fogyásából meg lehetett becsülni; az olvasgatok számához képest elég magas: tizenöt-húszezer ember hozzávetőleg. Az az érzés, hogy a veszélybe került, majd a megdőlt világ romjain valami új kezdődik, rengeteg embert terelt a könyv felé, egészen egyszerűeket is. A kenesei üdülő fiatal portásának például - egy a kevesek közül, aki mint írót fogadott barátságába - hatszáz kötetes könyvtára volt. Ma sokkal bajosabb ezt megbecsülni, könyvtárosok mondhatnának egy számot, ha összeütnék a fejük. Hogy ez a szám növőben van, arra a Sajkodi esték második kiadása figyelmeztetett. Az elsőre azt mondtam: a Tanú ezer példányban évente hatszor, majd négyszer jelent meg, s elfogyott; hogyne fogyna el tizenkét évi esszéírói hallgatás után öt-hatezer példány, amikor értelmiségünk legalább ötször akkora. De az, hogy a második kiadás néhány hónap múlva meg224