Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
A gyármúzeum, az üzemi lap, esetleg még a kultúrotthon is kisebb üzemeknél egy kézbe kerülhetne; az egyik a gyár vagy gazdaság emlékeit őrizné, a másik a nagy célok, apró történetek meleg tárgyalásával az üzemi életet melegítené át; a kultúrotthon, sportegylet, a jellegzetes együttesek a közönségüket nevelhetnék ki. íróknak, de más, kultúrában totyogó embereknek, öregedő színészeknek, zsurnalisztáknak, néprajzosoknak is jó volna egy-egy ilyen tájhazába lemerülni; aminthogy ez lehetne a lift a munkából a művészet felé emelkedő tehetség számára is. Egy pályázattal pedig, amely a legjobb üzemleírást jutalmazná, mint miniszter, fölmenteném magam az alól, amin most mint írónak rágódnom kell. Esztétikai nevelés A nevelésnek - fiatalok s felnőttek nevelésének - újabban gyakran emlegetett ága: az esztétikai, magyarán ízlésre nevelés. Az, hogy egy közösségnek legyen valaminő, többé-kevésbé mindenkire kötelező közösségi ízlése, hajdan már csak azért sem lehetett jelszó: mert volt. A parasztművészet fegyelme kötöttségében, százados receptjeiben nem ismerte a giccset, de ízlés csiszolta egybe az előkelőbbek érintkezési formáit s használati tárgyait is. A biedermeierben még a polgárság élete, sőt sírja köve is ízléses volt. A múlt emlékeit nézegetve az ember hajlandó azt mondani (amit erkölcsiekre már nem terjeszthetne ki), hogy az ember voltaképp ízléses állat; ahol megállapodott körülmények közt, magával hasonlókkal összezártan, módja s ideje van szokásai, tárgyai megválasztására, ott mégis inkább az ízlésest tartja meg, s az ízléstelent selejtezi ki. Ez azt is megmagyarázza, hogy a XIX. században miért zavarodik össze, miért szorul apró szigetekre az ízlés. A fölkavart, ide-oda áramló, új anyagokkal elárasztott társadalomban nincs idő a meghiggadásra. Ezt a zavart természetesen örökölte, sőt, ha lehet, fokozta a szocializmus is. A Szovjetunióban külön tanulmány tárgya volt az ízlés-státus megfigyelése. Csodálatos végleteket látott az ember egymás mellett. Klasszikus művekben: egy tökéletes Hovanscsinas egy jó színészei ellenére eloperet- tesített Tolsztoj; ugyanabban a darabban kitűnő együttes s egy kimutáló fiatal hang. A Magyarországon megbukott Kapitány lányá-X. ebből a szempontból néztem: nem volt egyetlen ízlésbicsaklás benne; hogy más filmekben mi van: minden mozijáró 219
