Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
3. Az előadás sokkal jobban tud alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz és igényekhez; a könyv írója nem nézhet a szemébe annak, akinek ír, az első fejezet hatása nem módosíthatja a második hangvételét; hallgatói életkörülményeit sem ismeri, nem tudhatja, hogy városuk múltja, jelene mennyire lehet példatára annak, amiről beszél. A könyv az országnak szól, az előadó azonban - szinte a személyekig - adaptálhat azokhoz, akikhez szól. 4. Épp ezért az előadások, helyi tanfolyamok olyanok lehetnek az ismeretterjesztésben, mint a tanácsokkal kéne lenniök a közigazgatásban: ők képviselik a decentralizációt, a hallgatóság beleszólását a maguk nevelte előadók útján az ismeretközlésben. Ha miniszter lennék, pályázatot hirdetnék olyan füzetre, mely egy előadássorozat tervét, módosulását rögzítené úgy, hogy a jelentkező igények diktandóját, a művelődésügyi demokrácia működését is érezni lehessen. A kívánatos az lenne, hogy az ismeretterjesztés helyi gócai, sőt a József Attila Szabadegyetem is, bizonyos fokig e kulturális demokrácia irányítása alá kerülnének. Én az önképzőköröket akkor is védtem, amikor az önképzőköri szót az írógőg megbélyegző jelzőként használta. Most azonban egyenest azt mondom, hogy a szocializmusban minden kis közösségnek, akár iskola, gyár, mezőgazdasági üzem, akár falu vagy város az: egy-egy önképzőkörré kell lennie, ahol (amennyire képesség van rá) mindenki mindenkit tanít. Az egész ország is inkább váljék egy nagy önképzőkörré, mint egy óriás galerivé vagy italbolttá. Mi lenne a mi „általános egyetemünk” viszonya a képesítést nem adó önképzéshez? Én úgy gondolom, hogy azt a József Attila Szabadegyetem keretei közt lehetne elindítani. Egy-két éven át csak egy-egy nagyobb, áttekintő kollégiummal illeszkedne bele annak a tantervébe - a hallgatók tetszésére bízva, hogy vizsgáznak-e -, s csak aztán húznám fel a tapasztalatnak megfelelően a szervezetet. S megszületése után sem válna el anyjától, inkább valami vázat, csontrendszert adna neki: könyvekbe rögzített kollégiumaival az áttekintést képviselve az ismeretterjesztés káoszában. A „hely” kultusza Az ipari civilizációban megvan a hajlam, hogy összemossa a színeket, s a Föld képét egy lilákat, sárgákat szürkéskékbe oldó, túlvizezett akvarellé tegye. A szocializmus 215
