Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Feljegyzés az október 23-án kirobbant magyar forradalomról és következményeiről

a munkahelyeikre özönlő dolgozókat azonban hazaküldték, s ezek a tömegek Buda­pest belvárosában hullámzottak. Szétlőtt házak, szerteszét heverő halottak: fiúk, lányok, ápolónők és munkások látványa fogadta őket. Ekkor történt, hogy tüntető menetté álltak össze, és útjukban szovjet tankokkal kerültek szembe. A szovjet kato­nák integetéssel és tapssal üdvözölték a békés felvonulókat. Általában meg kell álla­pítanunk, hogy népünk a békés magatartású szovjet katonákat a barátság jeleivel halmozta el. A fegyvertelen tömegben végül is kiadta valaki a jelszót, hogy vonulja­nak a Parlamenthez, és szóljon Nagy Imre közvetlenül a néphez. A magyar dolgozók tízezrei nemzeti zászlókkal és Kossuth-címerekkel ékesített szovjet tankok kíséreté­ben elindultak a Parlament felé. A tömeg hamarabb ért a Parlamenthez, mint a szovjet tankok. Teljesen betöltötték az óriási térséget, midőn a Parlament tetejéről és a Földművelésügyi Minisztérium ablakaiból ÁVH kötelékek géppuskával, géppisz­tollyal, puskával tüzelni kezdtek a tömegbe. Egyidejűleg az Akadémia utcai Pártház felől egy szovjet tank benyomult a térre, és az ÁVH-tüzelés megkezdésétől indíttat­va, szintén tüzet nyitott a tömegre. A zűrzavar és a fejetlenség a tetőfokára hágott akkor, amidőn a békés tömeggel érkező és azokkal rokonszenvező szovjet tankok tüzet nyitottak a tömegre támadó ÁVH-sokra. Egyesek szerint 200-250, mások szerint 800 halottja volt ennek a mélyen megrendítő eseménynek.13 A tömegmészár­lás híre futótűzként terjedt, újból felkorbácsolta a forradalmi indulatokat. Hangsú­lyoznunk kell, hogy távolról sem ellenforradalmi és fasiszta lelkületű tömeget érte ez a támadás, hanem szocialista érzületű, békés indulatú munkásokat, munkásasszony­ok és ifjak voltak ennek az esztelen vérontásnak az áldozatai. A forradalom folyamán történtek „népítélet” címén gyilkosságok, a forradalmárok kivégeztek ÁVH-sokat, mindez azonban a Parlament-téri tömegvérengzés és a magukat csoportosan megadó szabadságharcosok legyilkolásának visszahatásaként jelentkezett. Nem hallgathatjuk el az ÁVH-sok elleni bosszúszomj másik okát sem. A forradalom előtt szinte hóna­pokon keresztül jelentek meg közlemények, és folyt a szó ÁVH-sok vezetői által végrehajtott törvénysértésekről, rengeteg ember - köztük pártfunkcionáriusok ­13 A Kossuth téren valójában 61-en vesztették életüket, a kórházba szállított 284 fő közül később 14-en haltak bele sérüléseikbe. 20

Next

/
Thumbnails
Contents