Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Püski Sándor: vallomás a népi mozgalomról, különös tekintettel az ellenem lefolytatott büntető eljárásra
tudjuk, hogy a változás majd milyen társadalmi és gazdasági körülmények között találja az országot, s minden új politikával csak az adott helyzet figyelembevételével szabad indulni; b.) minden előre való tervezgetés nemcsak felesleges, hanem veszedelmes is, mert a fennálló rendszer könnyen maga ellen irányuló támadásnak minősítheti, és elintézhet bennünket. Miért az 1.) változat volt a vágyálmunk, s miért nem 4.), mint azt az ügyészség és a bíróság minden tiltakozásunk ellenére beállította? a. ) Azért, mert ezzel elkerüljük a háborús pusztulást, ami - jól tudjuk -, bennünket ugyanúgy fenyeget vagy talán még jobban, mint a világ többi részét. b. ) Azért is, mert mi nemcsak azért valljuk magunkat egy nagymértékben korlátozott magántulajdonú gazdasági rend hívének, mert ez - ha már nem mondhatjuk magunkat kommunistának - még mindig kedvesebb lehet a fennálló rendszernek, mintha azt mondanánk, hogy a kapitalista restauráció hívei vagyunk, hanem azért, mert valóban a már kifejtett vegyes gazdálkodási rendszert tartjuk - talán nem is a leghelyesebb, hanem - a legemberszabásúbb rendszernek. Bizonyítja ezt már a régi világban végzett politikai tevékenységünk, és azóta is minden megnyilatkozásunk. A bíróság ebben a kérdésben is sommásan és felületesen ítélt. Azért, mert az elébe kerülő ügyek nagy része tényleg ilyesféle indítékú volt, azt állapította meg, hogy mi is csak szemfényvesztésből emlegettük a magántulajdon korlátozottságát, de a valóságban a legvalódibb kapitalizmust kívántuk visszaállítani. Még azt is megállapította, hogy milyen érdekből: én nyereség-, a többi meg karriervágyból. Harmadik út nincs, hallottuk sokszor (utoljára bíróságon). Nincs, mert ez tulajdonképp nem a 3. útja lenne az emberiségnek, hanem az ősközösség, a rabszolgaság, a feudalizmus, a kapitalizmus és a kommunizmus után legalább a 6., ha csak a főirányokat nézzük. S most csak a kapitalizmushoz és a kommunizmushoz viszonyítva neveztük 3.-nak. Első út lesz akkor és ott, mihelyt és ahol megvalósítják. Az ne volna legalább elvileg lehetséges? Az ilyen kiélezett világhelyzet nem kedvez ugyan a kompromisszumoknak - aki nincs velem, az ellenem van, ez most a jelszó -, de örökké semmi se tart, és mindjobban szaporodnak a semleges államok, s azok között olyanok is, amelyek ennek az új útnak valamilyen változatát próbálgatják. Nem biztos, hogy sikerül, de nem lehetetlen. 178
