Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Püski Sándor: vallomás a népi mozgalomról, különös tekintettel az ellenem lefolytatott büntető eljárásra

Itt tartottunk a letartóztatásunkkor! Mit éreztem akkor? Elsősorban meglepetést. Hát mégis? Morogni se szabad? Ez a meditáló kis kör veszedelmes lenne az államrendre? Azt is gondoltam: talán tévedés! Valami szervezkedést vélnek mögöttünk. S majd ha kiderül, hogy semmi ilyesmivel nem foglalkoztunk, megfigyelmeztetnek és

elengednek.

Mit gondolok most, az ítélet után? Még a szigorú - túlságosan kiterjeszthető értelmű - büntetőtörvény szerint sem lett volna szabad a felét sem kapnom. A letöltött idő mellett a többinek a feltételes felfüggesztését is éppen elég büntetésnek tartanám rám is, és a többiekre nézve is. Büntetésnek is elég volna, és hatásos figyelmeztetésnek is.

A bírósági indokolás ugyanis nemcsak a már előbb említett két esetben tévedett.

Tévedett ott is, amikor azt állította, hogy én különlegesen hangos, gyalázkodó és reakciós voltam. Ezt semmivel sem bizonyította. Nem is bizonyíthatta, mert épp az ellenkezője igaz: baráti körünkben a csendesebbek közé tartoztam. Emberi természetemből és mindig mérsékelt összeegyeztető politikai gondolkodásomból is ez következik, de ezt bizonyították a társaim és a tanúk is. Egyébként is azok az ún. gyaláz- kodások se voltak súlyosak. Nagyobbrészt politikai viccek, gúnyolódások, megszólá- sok, olyanok, amilyeneknek a világon minden közösségi vezető mindig ki volt és ki lesz téve, s a legtöbbjük vagy mosolyogva, vagy fölényesen vagy bosszankodva, de elviseli. S igazuk van, mert ezt csak elviselni lehet, de megszüntetni nem lehet, megbüntetni nem szabad, mert nem érdemes. Bölcsen tudják, hogy ez megint az „alattvalók”, a kormányzottak „örök” jogai közé tartozik. Ezzel elégíti ki magát a polgár az elviselt kormányzásért még akkor is, ha elégedett, és még inkább, ha elégedetlen.

Túlértékelte a bíróság az angol követséggel való kapcsolatomat is. Semmi egyéb nem volt a fogadásokra való járásban, mint kíváncsiság, az eddig általam nem tapasz179