Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
A magyar felkelés objektív bemutatása a világnak
A MAGYAR FELKELÉS OBJEKTÍV BEMUTATÁSA A VILÁGNAK A szovjet csapatok támadása utáni első döbbenetét követően a Petőfi Párt ocsúdott fel először. November 4-ét követően a párt irodájában, illetve Illyés Gyula lakásán zajlottak egyeztetések, megbeszélések. A Kádár-kormány kezdeti nyilatkozatai azt a reményt ébresztették bennük, hogy kialakítható valamilyen kompromisszum az új kormány politikája és a felkelés legfontosabb követelései között. A Petőfi Párt arra törekedett, hogy megszervezze a többi párttal és a megalakult munkásszervezetekkel az együttműködést. Bibó István elsősorban politikai kompromisszumra hajlott. Kibontakozási javaslatai a későbbi fogalomhasználat szerinti „demokratikus szocializmus” alapelveit foglalták össze. A Petőfi Pártba tömörült értelmiségiek, írók úgy gondolták, hogy a nyilvánosság biztosíthatja leginkább a felkelés követeléseinek életben tartását. November 19-én, egy a Minisztertanács Elnökségéhez benyújtott javaslatukban újra kezdeményezték az írás. címmel megjelenő folyóirat, az Új Magyarország című országos napilap, és a Parasztújság című agrárhetilap megjelentetésének engedélyezését. Az MSZMP Intéző Bizottsága 1956. november 21-i ülésén viszont úgy döntött, hogy nem engedélyezi új lapok indítását, egyedül a Szabad Föld című hetilap kiadására adtak engedélyt. Ugyanezen az ülésen Kádár János arra az általánosan megfogalmazódó kérdésre, hogy van-e önálló álláspontja kormányának a szovjet csapatok jelenlétére és intézkedéseire vonatkozóan, határozott igennel felelt, s röviden így foglalta össze: „1./ a szovjet csapatokat vonják ki a rend helyreállítása után 2./ ne vigyenek ki magyarokat a Szovjetunióba — ezt meg is értették - 3./ nem lehet egy ország és párt ügyeiről 13
