Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
A magyar felkelés objektív bemutatása a világnak
négy emberen keresztül tájékozódni, mint a múltban 4./ a magyar eseményekről önálló értékelésünk van.”3 Az írószövetség és a Petőfi Párt vezetősége 1956. november 28.-án közzétett egy nyilatkozatot, melyben összefoglalták a magyar felkelés követeléseit és tanulságait, illetve meghatározták azt a politikai vonalat, melyet követendőnek tekintettek. Ez a dokumentum kézzelfoghatóan igazolja a nemzetépítő demokratikus ellenállás politikai gondolkozásának alapelveit. Egyrészt dokumentálni a magyar felkelés eseményeit, megőrizni az értékeit, kritikával illetni és elítélni azokat a történéseket, melyek ellentétesek voltak a nemzeti törekvésekkel, másrészt megkeresni azokat a kompromisszumos, kapcsolódási pontokat, melyek az új kormány és az eredeti követelések és elképzelések között fellelhetők voltak. A Petőfi Párti nyilatkozat az egyeztetést szolgálta, s nem a támadást, a kihívást. A benne megfogalmazódó javaslatok a minimális kompromisszum elemeit tartalmazzák, a jogrenden belüli rendezés, az alkotmányos újraépítkezés formáját. Kádár november 21-én tett kijelentései és a Petőfi Párti javaslatok között több pontban egyezés van. A Petőfi Párt javaslata előremutató, építkező, ugyanakkor az egypártrendszerű politikával szemben ellenálló. E nyilatkozat egy koalíciós összefogás alapjait jelentette, melyben minden demokratikus politikai erő, pártok és önszerveződő csoportok, munkástanácsok ugyanúgy egyet érthettek, mint a közigazgatás pozícióit elfoglaló MSZMP reformerői. E dokumentum lett az alapja annak a kibontakozási javaslatnak, melyet 1956 decemberében adtak át a forradalmi szervezetek és pártok képviselői Menon indiai ügyvivőnek4, Nehru, indiai miniszterelnök közvetítését kérve. Az MSZMP pártirataiból kiderül, hogy Farkas Ferenc a nyilatkozatot átadta Kádár Jánosnak személyes találkozásuk alkalmával (amint a Menonnak átadott iratot is megkapta a kormány képviselője, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, sőt a szovjet nagykövetség is), ám Kádárék attól tartva, hogy az új formációban kisebbségbe kerülnek, nem a kompromisszum, hanem a brutális erő alkalmazása mellett döntöttek. 3 Kádár János hozzászólása az MSZMP Intéző Bizottság 1956. november 21-i ülésén. MOL-M-KS 288. f. 5/3. ő. e. 4 Kumara Pladmanabha Sivasankava Menon, India moszkvai nagykövete. 14
