Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Jelentés a népi írókról
méltatja válaszra”.176 Tihanyba való visszavonulása azonban nem jelenti azt, hogy ne kísérné figyelemmel a népiesek helyzetének alakulását. Arisztokratikus, felülről adott tanácsai, s egész magatartása befolyásolja a népieseket. Illyés mint „irodalmi nagyság és tekintély” különböző áttételeken keresztül - pl. dr. Tompa Kálmán - tudomására adja a többieknek, hogy mi a véleménye, s közvetve így továbbra is tart kapcsolatot a népiesekkel. Igyekszik szélesíteni befolyását köztük, s irodalmi, kultúrpolitikai körökben. Augusztus végén szűk baráti körben megjegyezte, hogy: „Azt mondják, egyszer le kell feküdni, ehhez nekem nincs gusztusom. Megegyezni, az más.” A megegyezésre azonban mindmáig semmilyen formában nem mutatott hajlandóságot. Németh László Hasonlóan Illyés Gyulához mélyen megsértődve és kiábrándultságára hivatkozva vonult vissza Tihanyba. A párt állásfoglalást nem kritikának, hanem ítéletnek tekinti, s ezért vállalt „önkéntes száműzetést”. Hisztérikusan reagált a személyét ért bírálatra, s míg másokat átmenetileg megnyugtatott a párt állásfoglalás hangja, ő júliusban a letartóztatástól tartott és kijelentette: „szinte biztos abban, hogy legfeljebb pár hónapig hagyják szabadon”. Németh a mártír szerepében tetszeleg önmaga és író társai előtt. Üldözési mániába esve szidja és rágalmazza sorra írótársait.177 Elitélőleg nyilatkozott Illyés Gyuláról, akit jellemtelen opportunista embernek tart, és aki „épp úgy elfoglalja az írók fejedelmének trónját - ha eleget ígérnek neki - mint a Rákosi rendszer alatt”. Szidalmazta Féja Gézát, aki szerinte, hogy sajátmagát mentse, róla mindenféle hazugságot terjesztett. Tamási Áronban nem bízik, s nem biztos abban nem fordul-e majd ellene. Mint Németh László mondta: „Ily módon nincs mit foglalkoznia az egész írótársasággah” Jellemző hisztérikus magatartására és lelkiállapotára, hogy júliusban az őt felkereső barátjának elmondta végrendeletét: „Mivel úgy érzi, nem sok van már hátra neki.” Műveire, ezek kiadására vonatkozóan az elmondotta176 Pontosabban Kállai Gyula levelére válaszolt, de nyilvánosan nem kívánt megszólalni, hiszen teljes hallgatásba burkolózott. Kállainak írt válaszát lásd: Válasz Évkönyv. Püski Kiadó, Budapest, 1989. 225. o. 1 Az államvédelem az ügynökeiktől begyűjtött információk alapján mindent megpróbált annak érdekében, hogy Illyést és Németh Lászlót lejárassa. 119
