Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Jelentés a népi írókról

kon kívül kijelentette: „Ha netán jönne egy olyan kor, amelyik őt rehabilitálni akarná, ezt ne engedjék (az írók), mert ha életében nem becsülték, halála után ne akarják jó magyar szokás szerint szentté avatni.”178

Németh László „nem a párttal és a kormánnyal áll szemben”, mint mondja, „megérti a vezetők kényes helyzetét”.179 Ügy érzi nem a vezető emberek - Kállay [sic] Gyula, vagy Aczél György - az ő ellenségei, hanem azok a türelmetlen polgári elemek, akiknek érdekük a népiesek elhallgattatása. Szerinte a kultúrpolitikában egy cionista polgári klikk akarata érvényesül, akik saját elképzeléseiket ráerőszakolják a pártra - így van ez a népies állásfoglalással is. Ügy véli, hogy ez a klikk a népiesek hulláján keresztül akarja saját vonalát, pártvonallá, fővonallá tenni. Tehát a népies állásfoglalás nem a párt érdeke, hanem e klikké. A jelenlegi helyzetben Németh László semmi jelét sem adja annak, hogy el akarná hagyni jelenlegi „tihanyi száműzetését”.180

178 Németh László jellemzéséhez elsősorban Juhász Lajos fedőnéven foglalkoztatott ügynökük, azaz valójában Kristó Nagy István irodalomkritikus jelentéseit használták fel. Németh László és Kristó Nagy István kapcsolata a II. világháborút követő időszakra nyúlik vissza, amikor az író Hódmezővásárhelyen tanított, és Kristóéknál lakott. Az Égető Eszter címszereplőjét Kristó édesanyjáról, egy másik alakját az ifjú Kristó Nagy Istvánról mintázta. Kristó Nagy Budán lévő, Attila úti lakásában társbérlőként élt az író édesanyja.

179 1958 augusztusában Aczél György személyesen utazott le Sajkodra, hogy beszéljen Németh Lászlóval.

180 Németh László 1959-ben, Illyés Gyula 1961-ben törte meg az önmaga által vállalt hallgatást. Németh 1958-ban úgy vélte, hogy az egész politikai és szellemi légkör egyre inkább elviselhetetlen. Nem a megszorítások bosszantották, azt mondta, hogy a Rákosi-korszak jobb volt, mert az ember legalább tudta, mihez tartsa magát. De Kádárék kapkodása, a szabadság „látszata", azután a denunciálás, megbélyegzés sokkal rosszabb. Kristó Nagynak azt mondta - bízva abban, hogy továbbítja az illetékesek felé véleményét -, hogy döntsék el végre Kádárék, mit akarnak, milyen mérvű lehet a szellemi szabadság, és közöljék a játékszabályokat.

120