Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Agrárszervezetek a parasztság képviseletében
tások után lemondtak, így helyettük a kisgazdák jutottak be. Sulyok Dezső 1937. február 3-án lépett be a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Pártba. Eckhardt törekvése a Parlamenten belüli és kívüli ellenzéki erők összefogása volt. Ennek ellenére a Kisgazdapárt végeredményben nagyon szerény eszközökkel rendelkezett, mérsékelt politikai követelései, a kormányzattal, elsősorban Gömbössel kokettáló lépései nem nyerték el a létükben fenyegetett paraszttömegek szimpátiáját, akiket elsősorban a földosztás érdekelt, s ez a követelés vonzotta volna őket a párt köré. A Kisgazdapárt súlya elégtelen volt ahhoz, hogy földbirtokreform javaslata mellé tekintélyes erőket felsorakoztasson és a kormányt akár csak változások reményét hordozó intézkedésekre késztesse. Eckhardt a földkérdés megoldását a nagybirtokrendszer lebontásával képzelte el. Azonnal megszűntetni javasolta a hitbizományi rendszert, a közületi vagyont örökbérlet formájában szándékozott felosztani, a nincstelenek és a gazdafiatalok birtokhoz juttatását javasolta. A Kisgazdapárt felkarolta Eckhardt javaslatát, melynek értelmében három millió hold föld került volna kiosztásra, ám a párton belül megfogalmazódtak a reformtervezettel szembeni fenntartások is. A módos gazdák szíve inkább a középbirtokosok felé húzott és többen önnön érdekeiket is veszélyeztetve látták a radikális megoldástól. A parasztság rétegződése leginkább a kisgazdáknál éreztette hatását, mert a pártban szinte valamennyi birtokos kategória képviselethez jutott, s ezért az érdekkonfliktusok súlyos ellentétekhez vezettek a párt vezetésében és politikájában is. A következetlen döntések, a kormányzattal szembeni megértő, időnként lojális magatartás az 1939-es májusi választásokon a párt földindulásszerű bukásához vezetett. A Kisgazdapárt képviselőinek felét elvesztette, miközben a szélsőjobb- oldali pártok jelentősen megnövelték mandátumaik számát. Ebbe a közegbe léptek be a népi írók és a falukutató mozgalom tagjai, akiknek a szegényparasztság sorsáról szóló írásaik, illetve a földosztás radikális követelésével társuló politikai elképzeléseik egyre inkább elnyerték a vidék támogatását. A népi mozgalom megindulását nemcsak az uralkodó magyar közállapotokkal való elégedetlenség és a hatalmon lévő politikai körök tehetetlensége váltotta ki, hanem az a felismerés is, hogy a kormány politikájával szemben álló irányzatok 31
