Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Agrárszervezetek a parasztság képviseletében

és csoportok nem érzik kellően a magyarság szellemi és társadalmi problémáinak szoros összefonódását. A Gömbös, majd a Darányi kormány ellenzéki táborának egyik oldalán szinte csak a nemzeti elv hangoztatása volt fontos, mely alkalmanként vad nacionalizmusba csapott át, míg a másik oldalon ezzel ellentétben a nemzeti elv feladásával, a szociális kérdések megoldásától várták a megoldást. A népi mozgalom a két igény, a nemzeti érdekek és a demokratikus elvek közös megvalósítására szerveződött. Féloldalasnak, törékenynek tekintették a nemzeti sajátosságok figyelmen kívül hagyásával végrehajtott társadalmi változást éppúgy, mint a gyökeres reformok nélküli nemzeti politikát. A falukutató mozgalom ugyanakkor megmutatta azt is, hogy minden reform alapja a földosztás, a parasztság évszázados problémájának megoldása, új, friss vezetésre és társadalmi rendszerre van szükség.

A hagyományos politikai erővonalak megmerevedtek. A Kisgazdapárt a legális parlamenti ellenzék szerepköre és a radikális paraszti érdekek képviselete között őrlődött. A szociáldemokraták az ipari munkások érdekeire helyezték a hangsúlyt nem igen értették, talán nem is akarták érteni a parasztság, a fiatal nemzeti értelmiség gondjait. A fővárosban az erős szabadelvű pártok elsősorban a városi polgársághoz kötődtek, távol állt tőlük a vidék problémája, bázisukat a főváros jelentette. A kommunisták jelentéktelen szerepet játszottak, illegalitásban működtek, a társadalom elsősorban a hírlapokban megjelenő rendőri jelentésekből szerzett tudomást létezésükről. A Hitler hatalomra jutása után megszülető nemzetiszocialista csoportok felelőtlen, hangos demagógiájukkal inkább ellenérzést, mint érdeklődést keltettek. Ilyen feltételek mellett a népi mozgalom tulajdonképpen egy politikai űr kitöltésére is alkalmasnak látszott.

Nem véletlen, hogy Gömbös Gyula már az 1935-ös választást követő hetekben kereste a kapcsolatot a népi írók legkiválóbbjaival. Szándéka egyértelműen arra irányult, hogy a nemzeti érdekek védelmében fellépő írókat beillessze nagyszabású „reformprogramjába”. A találkozóra 1935. április 16-án délután Gömbös jó barátja, Zilahy Lajosnak a villájában került sor. Gömbös csak hat-nyolc íróval akart találkozni, kiválasztásukat Zilahyra bízta. A találkozóra végül Móricz Zsigmond, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Féja Géza, Szabó Lő32