Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

A Parasztpárt szereplése az 1945-os választásokon

azt nem veszik jó néven, hogy egy olyan párt legyen uralmon, amely nem megbízható demokrata, mert akkor sosem mennek ki. ” Azaz a Parasztpárt megfelelő szereplő lenne a kormányban a szovjetek számára, tehát végeredményben egy Parasztpárt által vezetett kormány vagy ellenzéki :ömörülés a Szovjetunió és a Kommunista párt érdekében állna. Ezért kellene tömegpártban gondolkodni, s ennek megfelelő jelszavakat használni. Javaslata az volt, hogy külpolitikában legyenek radikálisabbak a kisgazdáknál, belpolitikában a kommunistáknál. Erdei kérdésére pedig, mely arra irányult, hogy tulajdonképpen mit akar Kovács ezzel kifejezni, az volt a válasza, hogy nemzeti függetlenséget, melyre Erdei és Sipos azonnal azzal válaszolt, hogy nem a függetlenség a fő kérdés, hanem a társadalmi és gazdasági viszonyok belső átrendezésének kérdése.

Ekkor már második napja tartott az Intéző Bizottság ülése. Veres Péter elvesztette türelmét, összefoglalta saját álláspontját: „Függetlenség és magántulajdon, ez a fő kérdés. ” Farkas Ferenc pontosította, „függetlenség keletre és nyugatra, és radikális belső reformok. ”

Ismét előkerült a szétválás veszélye. Illyés újra megfogalmazta: „Apártban van két ellentétes vonal, mely a vidéki vereség után még jobban kiéleződik a pártban. Nem volna-e lehetőség arra, hogy ezt a szakítást most megcsináljuk?” Szerinte ezzel a jelenlegi programmal a Parasztpárt a vidéki választásokon is el fog bukni.

Kovács is úgy látta, hogy felesleges immár tovább foltozgatni az egyre lyukasabb nadrágot. Egyértelműen kérdést tett fel: ,El kell dönteni, hogy egyet értünk-e a Kommunista párt módszereivel és elveivel vagy sem?"

A szakadás veszélye miatt az Intéző Bizottsági ülésen azonban Kovács és Farkas egyedül maradt álláspontjával. Még Illyés, és Sz. Szabó Pál is, aki egyébként Kovács követőjének számított, megerősítette a szűkre szabott paraszti bázis megtartását, s a reakció elleni harc középpontba állítását. Bizonyára befolyásolta őket Vorosilov marsallnak, a SZEB szovjet elnökének akkori tárgyalásai, illetve annak híre. Vorosilov ugyanis megengedhetetlen módon beavatkozott a magyar belpolitikai folyamatokba, magához kérette a koalíció pártjainak vezetőit, s az országos választásokon közös listán való indulást indítványozott számukra. Ettől a tervétől csak a jelentős angolszász nyomás és a pártok ellenállása tudta eltéríteni, ám az

233