Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Parasztpárt szereplése az 1945-os választásokon
munkáspárt frontja az így létesülő koalíciós kormány ellenzéke lehetett volna, parlamenti rendszerben és demokratikus gyakorlatban. A másik út a kommunistákkal és a szociáldemokratákkal történő szövetség útja, mely kitaszítottságot és leszűkített szövetségesi kört eredményezett. Az ipari munkások hagyományosan a szociáldemokratákra szavaztak, az újproletárok, a vidékről a városokba áramlók, a munkásság új generációja pedig a lehetőséget megteremtő, s radikális jelszavakkal fellépő kommunistákat támogatta. Ebben a közegben nem volt, nem lehetett bázisa a Parasztpártnak. A kihangsúlyozott paraszt-munkás szövetség természetesen vonzó üzenet lehetett volna az újbirtokosoknak, ám sem a földosztás lebonyolítása, sem a gazdálkodás feltételei nem úgy alakultak, ahogyan azt a gazdák elképzelték, többségük nagyon nehezen tudott gazdálkodni, egyre nyomorúságosabban élt. Körükben minden baj okozója a Parasztpárt lett, hiszen a földreform követelését hozzájuk kötötték, a természetszerűleg őket okolták a végrehajtás sikertelensége miatt is. Az Intéző Bizottság október 11-12-. ülésének vitája tehát sorskérdésekről készült állást foglalni, még ha ezt a résztvevők nem is érzékelték. Először egy érdekes és tanulságos momentumról emlékezzünk meg. Illyés Gyula első hozzászólásából kiderült, hogy aznap reggel már volt egy összetűzés, melynek eredményeképpen az ellentétek pattanásig feszültek. A heves vita vélhetőleg Erdei és Kovács között zajlott le, s témája a minisztertanács előtt lévő szovjet-magyar gazdasági egyezmény elfogadásának kérdése lehetett. A történet 1945. augusztus 27-ín kezdődött, amikor is moszkvai látogatásuk alkalmával Gerő Ernő kereskedelmi, illetve Bán Antal ipari miniszter a kormány felhatalmazása nélkül kézjegyével látott el egy szovjet-magyar gazdasági és kereskedelmi szerződést. Ez elvileg lehetővé tette, hogy a Szovjetunió kiaknázza Magyarország fontos iparágait, természeti erőforrásait, mezőgazdaságát, valamint légi, illetve vízi közlekedését. A gazdasági együttműködés azt jelentette, hogy a Szovjetunió egyenlő félként vehetett volna részt a vas-, az acél-, az alumínium-, az olaj-, az elektromos, valamint a vegyi- és a gépiparban, továbbá a banki szférában, illetve a vízi, a légi és közúti szállításban. A szovjet részvételt 50-50 227
